Chapter Two - Shout About It

2011.06.07.

Szemeimet lassan tártam ki. Az ablakon erősen áradt be a fény, így hunyorognom kellett. Észrevettem, hogy derekamon egy hosszú kar helyezkedik el, így magához karolva. Szemeim egyszeriben pattantak ki erre látványra. Óvatosan hámoztam le magamról Tristan karjait. Felálltam az ágyból és kisiettem az izzadtság szagot árasztó szobából. Hajam még a tegnapi lófarokba lógott, bár már szétesve. Ébredezve feleszméltem arra is, hogy nincs rajtam a nadrágom. Elképzelni se tudom, hogy Tristan levette rólam a nadrágomat és befektetett az ágyába, pedig bizonyára így történt. Semmit nem ittam tehát, nem csinálhattam semmi olyat amire ne emlékeznék. És ebben biztos vagyok. Szobámba siettem és felkaptam magamra valami kényelmes ruhát és a konyhába indultam. Gondolataim csak a tegnap estén jártak. A csókunkon, a dalszövegen, amit mondott, amit éreztem...Brad. Fogalmam sem volt, hogy ezek után, hogyan nézek majd a szemébe és hogy lesz tovább kettőnk kapcsolata. Egy kakaóval a kezemben indultam a nappaliba, mikor Tristan egy szál alsónadrágba lépett ki szobájából. Persze ez már megszoktam tőle, de most egy ideig legeltettem rajta szemeim. Próbáltam ezt észrevétlenül, de sikertelen volt próbálkozásom és ezt nem is hagyta szó nélkül.

- Tetszik amit látsz? - vigyorgott, majd felém indulva puszit nyomott homlokomra.

- Ne is reménykedj! - pirultam, ezzel elárulva magam.

- Hát a piros arcod nem erről árulkodik. - kacsintott rám, majd mellém huppant a kanapéra. Teáját kezdte kortyolgatni. Ahogy hozzámért kirázott a hideg. Újra akartam élni a tegnapi csókot. Kívánni kezdtem. Cselekedeteim nem megfontolva az üvegasztalra helyeztem bögrémet és hirtelen mozdulattal ölébe ültem. Először meglepődött és ezt láttam rajta. Kikerekedett szemekkel figyelte mozdulataim. Én is így tettem ha láttam volna mit csinálok, de képtelen voltam visszafogni magamat. Kezeimet körbefontam nyakán, majd rövid csókot nyomtam szájára. Apró mosoly ült ki arcomra mikor elhúzódtam tőle. Kezeit levezette hátamon.

- Most kínzol? - nézett rám felvont szemöldökkel és elégedetlen vigyorral a képén. Most ő hajolt hozzám közel. 1 cm volt ajkaink között és én csókjára vártam. 

- Akkor most visszakapod. - suttogta ajkamba, majd fenekem alányúlt és felállt engem magával emelve. Lábaimat köré kulcsoltam. Hátamat a falnak nyomta és homlokunk összeérintette. Felkacagtam.

- Bocsi ha megzavarok valamit. - köhintett James, mikor kilépett a nappaliba felvont szemöldökkel mosolygott ránk. Tristan földre tett.

- Nem semmit. - nevettem rá, majd  visszaültem a kanapéra.

- Apám hívott. - lóbálta kezében a telefonját.

- És? - érdeklődött Evans.

- Azt mondta elmehetnénk a nyaralójába LA-ba, mivel a közelében nyílt meg egy régi barátjának a kávézó félesége, felléphetnénk ott. Ez egy olyan hely ahol, minden költő, dalszerző és stb. bemutathatja tehetséget. Felolvashat vagy előadhat amit csak szeretne. Ez van napközben, majd esténként kisebb partykat tart, majd ahol élő zenétől kezdve, alkoholig minden lesz ami csak szükséges a jó hangulathoz. - magyarázta. - Benne vagytok? 

- Még jó! Naná! Királyság! - lelkendezett mellettem barátom ( vagy nem is tudom minek szólíthatom )
- Semmi jó ellen nem vagyok. Menjünk! - mondtam.

- Rendben akkor hívom is Bradet és Connort. - kezdett telefonjába pötyögni.

- Connor is jön? - vonta fel szemöldökét a szőkeség.

- Mivel a banda tagja. Szükségünk van rá ha felszeretnénk lépni, elvégre nem csak szórakozni megyünk és Connor nagyon nagy arc, bár te még nem ismered annyira. - hadarta, majd füléhez emelte a készüléket. Brad is ott lesz. És Tristan is és én is. Együtt Tristannal. Próbáltam nyugtatni magam, de nem nagyon sikerült.

- Hol is tartottunk? - döntött el a kanapén Tristan, majd csókolni kezdett. Aggódásom azonnal elszállt, s hajába túrtam kezeimmel. Nyakamat apró puszikkal ajándékozta, amiktől libabőrös lettem. Visszahajolt fölém és csak bámult a szemeivel rám. Lazán ajkamba haraptam zavaromban, mire féloldalas mosoly csúszott arcára. Egy puszit nyomott még orromra, majd felállt és szobájába ment.
- Na mit mondtak? - ültem fel, mikor James visszatért a szobába.
- Igent mondtak mindketten. 9- én indulunk. - mondta és lehuppant mellém.
- Rendben. - bólintottam.
- Mi van veletek? - fordult felém és lejjebb vette hangerejét.
- Mintha én tudnám. - forgattam meg szemeimet. Valójában tényleg fogalmam sem volt róla, de még se kérdezhettem csak úgy rá.
- De mi történt tegnap Cherry? Látom, hogy teljesen másképp nézel rá. Ezt még egy vak is észrevenné rajtad. Ismerlek. - közölte velem komolyan.
- Esküszöm, hogy fogalmam nincs arról, hogy most mi van köztünk. Igen bevallom, hogy tegnap bekattant valami és valahogy őrülten vonzódni kezdtem hozzá... - sütöttem le szemeim. - Semmi nem történt tegnap este, csak beszélgettünk és sok mindenre ráébresztett. Aztán csókolóztunk. Aztán elaludtam az ölébe és puff...reggel úgy ébredtem, hogy mellettem alszik átkarolva a derekamat. - magyaráztam őszintén, közben végig a földet pásztázva.
- Tristan hozott haza, aztán befektetett az ágyba. - vigyorgott. - Az saját ágyába.
- És levette a nadrágom? - kérdeztem rá összeszorított fogakkal.
- Nem az én voltam. - nevetett fel, mire a vállába öklöztem.
- Most komoly? - vontam fel szemöldököm.
- Aha. Tristan elment lefürdeni én meg gondoltam leveszem, hogy kényelmesebben aludj. - mosolygott kajánul - Meg amúgy is imádom a lábaid. - rántotta meg a vállát, mintha semmiséget mondott volna.
- Hát ezt nem hiszem el. - jelentettem ki. - És nem ébredtem fel rá?
- Nem. Óvatos voltam, mert féltem ha felébredsz, majd jól pofán vágsz. - nevetett.
- Úgy lett volna, de ugye semmi mást nem csináltál? - takartam el arcomat.
- Cherry tény, hogy jól nézel ki és szeretem megnézni a lányokat, de az egyik legjobb barátom vagy miért feltételezel ilyet rólam? - kérdezett.
- Miután a nadrágomat is lehúztad rólam, hogy "kényelmesen aludjak" bármit kinézek belőled. - húztam savanyú mosolyra számat, mire ő is egy újabb mosollyal villantotta meg fogait.
- Szóval most mit fogsz csinálni? - tért vissza az eredeti témához.
- Hát nem tudom. Annyira össze vagyok zavarodva. Mert valahogy tényleg máshogy nézek rá. Mikor meglátom a karjaiba vetném magam és megcsókolnám, tehát most a barátságunk is teljesen megváltozna, ha amellett döntenénk. Egyfolytában vissza kellene fogni magamat, ami valljuk be, nem megy túl jól. Viszont ha most újra megpróbáljuk ezt a kapcsolat témát, akkor azt már nem biztos, hogy túlélné a "barátságunk" ami már így se a régi. Nem tudom, hogy ő mit szeretne és nem tudom, hogy én mit szeretnék vagy, hogy mi lenne a legjobb mindkettőnknek. - teljesen kétségbe voltam esve. Most, hogy kimondtam még szörnyűbben hangzott minden. James nem szólt semmit, csak átölelt.
- Ő már foglalt Mcvey. - lépett ki vigyorogva Tristan.
- Igen? - kérdezett vissza.
- Igen. - mosolyodott el büszkén.
- Akkor most újra együtt? - cikázott James tekintete közöttem és Tristan között.
- Újra együtt? - nézett rám. Szemeim felcsillantak, ahogyan rám pillantott. Hirtelen ért kérdés miatt nagyon megrémültem, de hamar próbáltam reagálni rá.
- Újra együtt. - jelentettem ki, meggondolás nélkül, de lehetetlen lett volna nemet mondanom neki. Arcán most óriási mosoly terült el. Tekintetét rajtam tartotta, ami zavarba hozott.
- Na jól van, nem szeretném zavarni a gerlepárt, de lassan indulnunk kéne. - nézett a mellettem ülő fiú a barátomra. A barát barátomra. A pasimra. Azta!
- Hova mentek? - érdeklődtem.
- Elmegyünk próbálni. Megnézzük milyen Connor. Szeretnél jönni? - tulajdonképp örömmel mentem volna, de féltem, hogy még nem állok rá készen. Már mint arra, hogyan viszonyulok Bradhez és ahhoz, hogy együtt, úgy együtt vagyunk Tristannal. Mindegy. Egyszer úgy is túl kell esnem rajta.
- Szívesen. - mondtam kis gondolkozási idő után.
- Akkor siess, mert indulnunk kéne. - sürgetett James és fel is pattantam ülőhelyzetemből, majd szobámba mentem. Kitártam szekrényem és tanácstalanul keresgéltem a megfelelő öltözéket. Csak az járt a fejemben, hogy miben tetszenék a legjobban barátomnak. Végül egy fehér Arctic Monkeys-es pólót vettem fel, mert tudom, hogy ezt ő is imádja, ahogyan én. Egy fekete szoknyát húztam még fel. Hajamat kiengedtem, majd egy kis sminket vittem fel arcomra.

A fiúk már az ajtó előtt vártak rám. Felkaptam bakancsomat és el is indultunk. Tristan azonnal kezemért nyúlt és összekulcsolta ujjainkat. Érintése annyira jól esett. Melegség töltötte el testemet.

Odahajoltam hozzá és megpusziltam arcát. Út közben végig járt a szája. Mindenféle felesleges dolgokról beszélt, mégis nagy érdeklődést mutatva felé, figyeltem, ahogyan a szavak elhagyják tökéletes ajkait. 

Hamar odaértünk. A hely üres volt és a napfény világította be most a termet. Connor már ott volt. Két puszival üdvözöltem, majd helyet foglaltam egy bárszéken. 

- Sziasztok. Bocsi, hogy késtem. - lépett be Brad. Próbáltam nem egyfolytában rajta tartani a tekintetem, de egyszerűen képtelen voltam rá. Hasamban újra megjelent az a furcsa érzés és a levegőt is nehezebben kezdtem venni. Ez igazán aggasztott, főleg Tristan miatt. Nem kellene ilyeneket éreznem iránta. Ez csak még egy ok, hogy megingjak a párkapcsolatom miatt.

Miután kézfogással üdvözölték a fiúk. Felém kezdett sétálni. Szívem még hevesebben kezdte diktálni az ütemet mint eddig. 

- Szia. - lépett elém, majd két puszit nyomott arcomra. A hideg végigfutott testemen, ahogyan ajkai a bőrömhöz értek. 

- Szia. - szedtem össze magam. 

- Miújság? - ült le mellém, egy édes mosoly kíséretében. Gondolkodni kezdtem, hogy vajon erre milyen választ is kellene adnom. " Semmi különös. Gondoltam eljövök és megnézlek benneteket, mert tegnap is jók voltatok. " vagy szót kellene ejtenem a tegnapi lapos akciójáról és arról, hogy mi most Tristannal együtt vagyunk. Nem az elég furcsa lenne, így az első gondolatomat mondtam el neki.

- Ez egy jót ötlet volt. 9-én te is velünk tartasz ügye? - érdeklődött. Barna szemei végig míg beszélgettünk szemeimbe bámultak, de csak most mertem én is oda szegezni tekintetem. Rossz ötlet volt. Örökké tudnám nézni őket, de azonnal zavarba jöttem, s ajkamba haraptam. - Ezt ne csináld... - nézett oldalra. Már nem nézett szemeimbe. Nem tudtam mire gondol, de nem is vontam kérdőre. Próbáltam ezután hamar megválaszolni kérdését, így aprót bólintottam. Ezután már nem nézett rám. Csend telepedett közénk. 

- Lassan kezdünk. - törte meg ezt a csendet barátom, miközben elém sétált és röviden megcsókolt. Furcsán és ijedten éreztem magamat, de viszonoztam. Ezután fejemet nem elfordítva próbáltam meglesni Bradley arckifejezését, de nem nézett felém továbbra sem. Tristan viszont végig rajtam tartotta szemeit.

- Mi az? - néztem én is rá.

- Én is ezt kérdezem. - nézett szemeimbe.

- Mi lenne. Nem kezdtek? - tereltem a szót.

- De csak még Mcvey hosszas beszélgetést akart tartani az új bandataggal. - vigyorgott, majd visszasétált a színpadhoz. Brad egy szó nélkül ment utána. 3 számot játszottak el, de Connornak egy fontos telefonhívást kellett elintéznie, így James kitalálta, hogy elugrik a közeli pékségbe és hoz valami kaját, mivel ma még nem ettünk semmit. A mosdóba mentem inni egy kicsit. Megengedtem a csapot, majd kezembe engedve a vizet nagyokat kortyoltam, mikor Tristan jött be az ajtón.

- Ez a lány wc. - zártam el a vízcsapot.

- Tudom, de téged kerestelek. - jött közelebb és karjait derekamra vezette, majd közelebb húzva magához szenvedélyes csókba forrtunk össze.

 

 Nyelveink vad csatába kezdtek egymással. Két kezével ragadott meg, majd felültetett a márvány pultra. Ajkaink csak levegő hiányában váltak el egymástól, de azonnal összetapasztotta  őket. Kezeimet nyaka körül fontam össze. Számról lejjebb térve nyakamat kezdte csókolgatni, majd mellkasomra tért. Apró nyögés hagyta el a számat, mire féloldalas mosoly jelent meg arcán. Visszahúztam magamhoz s, egy újabb csókot leheltem ajkaira. Kezei felsőtestemen vándoroltak föl és alá, majd megtalálta pólóm alját és egy gyors mozdulattal lehúzta rólam. Újra nyakamat kezdte csókolgatni.

- Nincs túl sok időnk, míg a többiek visszaérnek. Akarod, hogy... - nem fejezte be mondatát, csak kérdőn nézett rám. Válaszul hosszasan megcsókoltam. Kezét szoknyám alá vezette, majd fehérneműmön keresztül kezdett simogatni, közben vad csókcsatánkba bele - bele sóhajtottam. Félretolta a vékony anyagot, majd két ujját vezette belém és így kényeztetett tovább. Számat egyre sűrűbben hagyták el nyögések, s hasamban kezdtem azt a felemelően meleg érzést érezni. Kezeimmel ingét szorítottam. Nyelveink táncot jártak, majd egy hangos nyögéssel értem a csúcsra. Tristan kihúzta belőlem ujjait, majd szorosan ölelt magához. Légzésem kezdett lelassulni. Elhúzódtam tőle, majd újra megcsókoltam. Ajkamba harapott, s minimálisan meg is húzta. Elhúzódott, majd arrébb állva, leöblítette kezéről a rajta maradt örömnedvemet. Visszalépett elém, majd egy kaján vigyorral az arcán utoljára végignézett a melltartóval takart melleimen és kezembe adta pólómat.
- Nem szeretném ha enélkül mennél ki. Ez a látvány csak is nekem jár. - fűzte hozzá.
- Nem állt szándékomban. - mondtam, majd felvettem a ruhadarabot. Tristan levett a pultról és összekulcsolva ujjainkat kisétáltunk a helyiségből.

***

Hamar végeztek a próbával. Nagyon jól hangzott az összes számuk. Próbáltam nem visszaesni a képzeleti világomba, mint tegnap este, de nem nagyon sikerült. Egyszerűen nem tudom tartani magam ha meghallom a hangját. Ez nem normális. Fogalmam sincs arról, hogy mi ez a vágyakozás felé, de jelenleg biztos vagyok abban, hogy Tristannal szeretnék lenni. Csak is vele. Nincs szükségem másra. Talán meg kéne próbálnom sokkal kevesebbet lenni Brad közelében. Persze erre nincs sok lehetőségem, hiszen együtt zenél a pasimmal és a barátommal/lakótársaimmal. Ráadásul, két nap múlva, egy héten keresztül, szinte napi 24 órában együtt leszünk. Mást kellene kitalálnom. Nem tudom, hogy fogom bírni ezt az egy hetet.