Chapter Three - Smile

Sziasztok! Nem szeretnélek titeket untatni, se feltartani az olvasásba, csupán annyit mondanék, hogy a 3. résznél járunk és szeretném ha jeleznétek nekem, hogy tetszik a blog és hányan is vagytok, akik olvassák. Nagyon jól esne, ha egy-két részhez kapnék néhány kommentet és az is ha fel iratkoznátok, mert nektek egy percbe se telik, de nekem ezzel feldobjátok a napom. Persze nekem az is elég ha egy olvasó és a magam számára írok, csak azért jól esne ha többen is küldenének visszajelzéseket. Építő kritikát is elfogadok és ne haragudjatok, hogy a design még mindig nincs kész, de már megrendeltem.
Jó olvasást! xx

2011.06.09.

Hamar eljött ez a nap, mivel az utóbbiakat otthon ülve töltöttem. Ez az egy hónap fizetett szabadságom van. Imádom a munkám, bár nem ez az életcélom, de most megteszi felszolgálóként dolgozni egy igazán kifinomult étteremben. Már kiskoromtól kezdve rendező szerettem volna lenni. Filmet, videó klipet bármit rendezni, ezt szeretném most is.

- Jössz már? - hallottam meg Tristan hangját az ajtóból. Még gyorsan vállamra kaptam útitáskám, s kiléptem az ajtón, amit rögtön be is zártak mögöttem. Csak remélni tudtam, hogy mindent elhoztam amire szükségem lesz ebben az egy hétben. Beültünk a kocsiba, amit James vezetett. Nekem még nem volt jogosítványom, mivel nem telt még rá a fizetési keretemből. Én hátul foglaltam helyet barátom mellett, akinek másik oldalán Brad ült.

- Na csapassuk. - vigyorodott el sofőrünk, s egy napszemüveget tett fejére. Mellette ülő Connor maxra tekerte a hangerőt a rádión és már indultunk is. 

- Biztosan tudod merre kell menni? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért.

- Igen Cherry tudom. Nem először megyek oda. - nézett rám a visszapillantó tükörből.

- Ne aggódj. - nyugtatgatott Tristan, majd szájon puszilt. Valójában tényleg meg kellett nyugodnom, de nem az odavezető út miatt izgultam, sokkal inkább a társaságom miatt. Feszülten éreztem magam a két fiú mellett és kacifántos érzelmeim kavarogtak a fejemben. Inkább élveznem kellene, hogy a pasimmal és a barátaimmal mehetek LA-ba egy király nyaralóba. Ki kellene használnom, minden lehetőséget, de ehelyett csak aggodalmaskodom. Nem kéne mindent túl gondolnom. Elhatároztam magam. Ezen a héten nem gondolkodom. Csak hagyom, hogy vigyen az ár és magától történjenek a dolgok. Ellazulok végre. 

***

Nem tűnt olyan hosszúnak az út mint gondoltam, ez kellemes csalódás volt számomra. Magam után húzva bőröndömet, léptem be a szobámba. Egy óriási házba voltunk Sokkal inkább villának nevezném villának. Mindig is tudtam, hogy Mcvey-ék pénzesek, de nem sejtettem, hogy ennyire. Szobámban nem volt sok bútor. Egy francia ágy és egy komód volt csupán a szobámban. Ja és az ágyam mellett éjjeliszekrény, de ez pont elég volt. Elterültem ágyamon hason fekve. 

- Kicsi a rakás! - hallottam meg egy mély hangot az ajtó felől, majd csak azt éreztem, hogy valaki rám feküdt.

- James szállj le rólam! - kapkodtam levegő után.

- Én is! - jelent meg az ajtóban Tristan, majd Brad, majd Connor, s mind rám nehezedtek ezek után. Alig jutottam levegőhöz és szerencsére ezt ők is észrevették, így hamar leszálltak rólam. Nagy levegőt véve feküdtem hasamra. Mind a négyen engem néztek. Fogalmam sem volt mit akarnak.

- Mi van? - kérdeztem rá vigyorogva. Nem válaszoltak. Mindegyikük egymást pásztázta és sunyi mosoly húzódott végig arcukon. Nem tudtam mire készülnek, de végül Brad egy hirtelen mozdulattal felkapott engem. Átdobott a válla fölött és erősen lefogva engem futva indult a bejárati ajtó felé és a többiek utána. Csapkodni kezdtem és szabadulni próbáltam szorításából, de teljesen sikertelen volt. 

- Brad tegyél le! - utasítottam, de semmit nem ért. A hátsó kertbe vitt. Még mindig nem tudtam mit akarnak velem, de aztán megpillantottam az óriási medencét, mire még jobban kapálózni kezdtem. 

 

 - Kérlek ne! Ne! - kiáltoztam, de semmi esélyem nem nem volt. Brad az első lépcső fokra sétált, ahol kb. bokájáig ért a víz. Most levett válláról és menyasszony fogásba tartott. Édes mosolya szélesen terült el arcán és engem nézett. Kezeimet, most erősen nyaka köré csavartam, hogy ne tudjon beledobni, persze tudtam, hogy ez hiábavaló. 

- Na, dobjam? - kezdett hintáztatni kezeiben a víz fölött.

- Dobd! Dobd! Dobd! - ismételték a medence szélén állók, mire haragos pillantást vetettem rájuk. Brad még egy utolsó pillantást vetett rám, majd a medencébe dobott. Feljöttem a víz alól, majd kifelé kezdtem úszni egy bosszús mosollyal az arcomon. Kimásztam, de csurom vizes volt mindenem. Brad mellé álltam aki, csak úgy mint a többiek, hasát fogva röhögött a történteken.

- Vicces? - mosolyogtam rá, majd egy váratlan mozdulattal a vízbe löktem. Ekkor abbamaradt a többiek nevetése is és mind távolodni kezdtek a medencétől. Pontosan tudtam, hogyan adjam ezt vissza a többieknek is. Brad nyugodtan úszkált a vízben. Ezen a héten csak hagyom, hogy magukkal ragadjanak a dolgok. Ezt határoztam el nem? Gondoltam magamban, majd a medence és Brad felé fordultam ezzel a többi fiúnak háttal álltam. 

- Most kicsavarom a pólómat. - mondtam, majd a medencében úszkáló fiúra néztem, aki kikerekedett szemeit azonnal felém kapta erre a kijelentésre. Lassan kezdtem felhúzni a víztől rám feszülő pólómat testemről. 

- Simán megéri. - ugrott a medencébe James, ami eléggé meglepett engem, de nem változtatott tervemen.

- Cherry... - szólalt meg mögöttem Tristan.

- Had csinálja! - szólt közbe vigyorogva Bradley.

- Igen Tristan? - fordítottam oldalra fejemet és elmosolyodtam. Hallottam, ahogy barátom magában mérgelődik és apróbb morgások hagyják el száját. - Zavar? Esetleg szeretnél ebbe megakadályozni? - cukkoltam tovább. Bradnek egyre nagyobb vigyor jelent meg az arcán, amint tovább húztam pólómat. Már alig takarta melleimet, mikor megéreztem magamon Tristan kezeit, amint visszahúzza eredeti állapotba a pólómat. Szembe fordultam vele, majd lábujjhegyre állva készültem neki a csóknak. Szánk már összeért.

- Szívás! - suttogtam ajkaiba, majd nagy lendülettel a medencébe löktem. Savanyú mosollyal az arcomon fordultam az egyetlen szárazon maradt fiú felé, aki mosolyogva nézett rám.

- Connor. - mondtam, majd sétálni kezdtem felé. - Téged már nem tudlak sehogy se a vízbe csalni. - mondtam, így futni kezdve felé hátára ugrottam, amitől tiszta víz lett ő is. Még mindig rajta csimpaszkodtam, mikor éreztem, hogy megindult, velem együtt és azzal a lendülettel ugrott a medencébe. 

Kis idő után mind megszárítkoztunk és átöltöztünk. Már 10 óra fele járhatott így elköszöntünk egymástól és a szobánkba mentünk. Befeküdtem az ágyamba és a plafont kezdtem bámulni. Képtelen voltam elaludni. A ma történteken járt az agyam. Annyira jól éreztem magam. Minden pillanatot. ahogyan Brad a kezében tartott, még azt is, ahogyan a vízbe dobott. Mindent. felálltam ágyamból, majd barátom szobája felé sétáltam és zavartalanul benyitottam. Már sötét volt. Az ágyában feküdt. Becsuktam az ajtót, majd bebújtam mellé az ágyba. Az utcáról a lámpák fénye is bevilágította a szobát. Félhomály volt. Szembe feküdtem vele és arcát kezdtem fürkészni. Imádtam nézni.

- Ha továbbra is engem nézel, nem tudok elaludni. - nyitotta ki szemeit mosolyogva.
- Uhh...bocsi. Azt hittem már alszol. - mondtam suttogva, majd hátat fordítva neki, lehunytam szemeimet, de derekamon azonnal megéreztem ölelő karjait, így nyugodtan aludtam el biztonságot adó karjai között.

2011.06.10.

Másnap reggel egyedül ébredtem. Kikeltem az ágyból, majd szobámba sétálva, elővettem a telefonom. 13:07 volt. Szét aludtam a fejemet. Jellemző rám, hogy sokat tudok aludni, de hogy ennyire sokáig... A konyhába vettem az irányt. A fiúkat sehol se találtam, viszont egy cetlit hagytak nekem az asztalon.

El kellett mennünk, megnézni a fellépőhelyet,

de nem volt szívem felébreszteni téged,

remélem nem baj, de ha szeretnél utánunk jöhetsz!
Reggeli a hűtőben/hűtőn van.

xx Tristan

És egy térképet is rajzolt a helyhez, hogy odataláljak. Nem láttam értelmét odamenni, hiszen biztos nem mostanában indultak, viszont akkor nem sokára meg is jönnek, feleslegesen mennék oda, ha odatalálnék egyáltalán. Levettem a hűtő tetejéről a gabonapelyhet, majd a hűtőből a tejet és egy nagy nehezen megtalált mélytányérba öntöttem őket. A nappali bőrkanapéján foglaltam helyet, majd enni kezdtem. Elhatároztam, hogy miután megettem a reggelim, elmegyek körülnézni. Felmentem a szobámba és kinyitottam bőröndömet. Nem sokat vacakoltam a ruhák kiválasztásával, felkaptam ami legfelül volt és ágyamra dobtam, majd a fürdőszobába vettem az irányt és megmosakodtam. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim és kezembe kapva telefonom tárcsáztam Tristant.
- Jó reggelt, álomszuszék. Csak nem felkeltél? - hallottam hangjáról, hogy mosolyog.
- De igen. - mosolyodtam el én is, ahogyan meghallottam hangját, bár ezt ő nem látta. - Mikor értek haza? - érdeklődtem.
- Hát egy bő óra múlva indulunk. -  válaszolta.
- Én most elmegyek körülnézni. - mondtam, de már kiléptem az ajtón.
- Ahogy gondolod szépség. De most le kell tennem. Majd találkozunk. - mondta és bontotta is a vonalat. A nap egyenesen a szemembe sütött. Elindultam a kisebb boltokkal szegélyezett főutcán. Nagyon nagy volt a tömeg és nem volt sok kedvem tűrni, hogy mindenki lökdösődik és egyébként sem szeretem a tömeget, így nem sokáig maradtam. Mikor hazaértem a fiúk még mindig nem voltak itthon. Kezdtem unatkozni, ezért felmentem a szobámba és kipakoltam a bőröndömből a cuccaimat. Az utolsó pólómat hajtogattam a szekrényemben, mikor éreztem, hogy két kar fonódik csípőmre.
- Hiányoztam? - suttogott a fülembe Tristan, majd nyakamba csókolt.
- Elmondhatatlanul. - fordultam meg, majd hosszasan megcsókoltam. - Milyen volt? - toltam be a fiókot.
- Nagyon király a hely. A dobszerkó is. Már alig várom a holnap estét. - magyarázta.
- Ennek örülök. - mosolyogtam fel rá.
- Rendeltünk pizzát. - jelentette ki Connor, amint beléptünk a nappaliba. Mind hárman a kanapén foglaltak helyet. Tristan magához húzott. Térlátásomból láttam, ahogyan erre a mozdulatra, Brad ránk kapja tekintetét. Éreztem, hogy szívem egy óriásit dobbant erre. Legszívesebben abban a pillanatban vetettem volna a karjaiba magam. Hogy gondolhatok ilyenekre, miközben éppen a barátom ölelget? Szörnyű vagyok és úgy is érzem magam. Szemeimet akaratlanul is Bradre vezettem, mire ő elmosolyodott, de azonnal elfordult. Szemeimet lesütöttem, de a szívem mélyén éreztem, hogy örülök annak, hogy ő is érez valami hasonlót.

- Én most felmegyek lefürdeni, utána jövök. - fordultam barátom felé és egy puszit nyomtam arcára. Csak el akartam menni onnan. Úgy tettem, ahogyan mondtam. A zuhanyzóba állva, magamra engedtem a meleg vizet, majd miután megmosakodtam kiléptem a helységből, egy körém tekert törölközővel a testemen. Miután megtörölköztem egy egyszerű rövid, otthoni nadrágot vettem fel és egy fekete trikót. Hajamat kontyba fogtam és kisétáltam a fiúkhoz. Mind jóllakott képpel ült a tv előtt, kivéve Bradet. Előttük 2 üres pizzás doboz volt.
- Ugye maradt még nekem is pizza? - csodálkoztam el.
- Igen. Van még kint a konyhában, de siess mert Bradley épp azért ment. - válaszolta James. A konyhába lépdeltem és azonnal meg pillantottam a barna szemű fiút, kezében az utolsó szelet pizzával.
- Brad! - néztem rá kérlelő szemekkel, mire csak elvigyorodott.
- Ezt szeretnéd? - nyújtotta felém a szeletet.
- Igen. - vettem volna el kezéből, mire elkapta és elégedett fejet vágva beleharapott.

 - Azért ezt még megeheted. - nyújtotta újra felém a már megrágott pizzát, de játszva a megsértődöttet, keresztbe raktam kezeimet és megráztam fejemet. Erre csak felkacagot.
- Akkor megeszem én. - jelentette ki.
- Ne! Inkább még is megenném. - mosolyodtam el játékosan.
- De már késő. - s, újból a pizzába harapott.
- Hát ezt...Ezt nem hiszem el. - nevettem fel. - Nagyon élvezed mi? - kérdeztem, mire heves bólogatásba kezdett, majd a pizza héját a dobozba dobta és elém lépett.
- Finom volt. - folytatta cukkolásom vigyorogva. Épp olyan távolságra állt tőlem, hogy érezzem illatát, de nem értünk egymáshoz. Hirtelen eltűnt a vigyor arcáról, majd óriási mogyoró barna szemeit kezdte legeltetni rajtam. Éreztem, ahogyan arcomat ellepi a pír. Lassan felpillantottam rá. Tekintetünk, csak ekkor találkozott össze. Kényszert éreztem, hogy összetapasszam ajkainkat és ugyanezt láttam rajta, mivel szemeim bámulásáról ajkaimra tévedt. Próbáltam észhez téríteni magam, de nem ment. Csak álltam ott és vártam, hogy mi fog történni. Brad elkapta rólam tekintetét és idegesen hajába túrt mindkét kezével. 

- Akkor én most... - szólalt meg zavartan, ezzel megtörte az előbb történt dolgokat.

- Igen...én is. - kapkodtam, majd kiindultam nappaliba, s amint kiléptem hátam mögül erős zajt hallottam. Brad ideges volt, csak arra tudtam következtetni, hogy beleütött, vagy belerúgott valamelyik bútorba. Feszülten sétáltam vissza a többiekhez, majd egy bőr fotelben foglaltam helyet. Az este a további részében nem nagyon tudtam figyelni. Zakatolt az agyam a történteken és azon, hogy mit kellene cselekednem, vagy mit nem. Az biztos, hogy jelenleg semmi sincs rendben.