Chapter Four - Jack

Sziasztok! meghoztam a 4.részt is és nagyon köszönöm az előző részhez a kommenteket! Annyira örültem neki. Remélem továbbra is megírjátok nekem véleményeteket kommentbe és még többen feliratkoztok, mert nem fogok kommenthatárt szabni ezt megígérem, de ha látom, hogy többeket izgat a következő rész, akkor nagyobb örömmel írom meg és próbálok minél gyorsabb lenni. Ez a rész eseménnyel teli lett, de én (is, ahogy Cherry) érzelmek viharában vagyok éppen, tehát kellett ez a rész. Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást! xx

 2011.06.11.

 Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Illetve az azon beállított ébresztőórámra. Álmos arccal nyomta meg a készülék gombját, majd nagy lendületet véve, kiszálltam az ágyamból. Megtettem a szokásos reggeli dolgaimat (: arcmosás, fogmosás, sminkelés ), majd egy egyszerű nyári szettet vettem fel.

.

Még senki nem volt fent a házban. Tristan szobájához sétáltam és lassan kinyitottam az ajtót, közben ügyelve arra, hogy a bent alvó fiú, még véletlenül se hallja meg érkezésem. Halk léptekkel ágya mellé sétáltam, majd leguggoltam és arcára apró puszikat kezdtem nyomni. Nem nyitotta ki a szemét, de a mosolya száján jelezte, hogy már teljesen ébren van, így abbahagytam.
- Tudom, hogy fent vagy. - vigyorogtam rá.
- Nem. Még alszom. - fordította fejét a másik oldalra. Nem sokat gondolkodtam, rá vetettem magam a hátára. - Ha azt giszed ezzel elértél valami, nagyot tévedsz. - lökött le egy mozdulattal magáról, így elterültem mellette. Kezeivel, erősen magához ölelt. - Inkább aludj még velem te is! - suttogta nyakamba és bármennyire is élveztem ezt, lefeszítettem magamról karjait. Mivel hanyatt fekve volt, ráültem csípőjére, mire azonnal kipattantak szemei, szája pedig huncut mosolyra húzódott.
- Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy ébren vagy. - tettem keresztbe karjaim, majd felálltam.
- Miért kínzol? - kérdezte, majd felállt az ágyból. Testét csak a boxere takarta. Kezeit derekamra helyezte és megcsókolt. Felkapott ölébe, majd a falnak nyomott. Heves csókcsatába kezdtünk. Kezdett velem visszasétálni az ágyba, de ajkainkat nem választotta el.
- Na nem! Ennek nem dőlök be. - mondtam vigyorogva és lemásztam karjai közül. Még sóhajtott egy óriásit, majd felkapta egy melegítő nadrágját és egy gyűrött fehér pólót.
- Most gyönyörű vagy. - rántottam, meg enyhén pólóját.
- Tudom neked, jobban tetszek ha ezek nincsenek rajtam. - vigyorgott, majd átkarolt és kisétáltunk a szobából.
Beletelt, legalább egy órába míg az összes többi fiú is felkelt. Ma lesz a fellépésük. Alig várom már.

***

- És mit csinálunk ma estig? - kérdeztem.
- Hát nekünk próbálnunk kell Cherry, de természetesen velünk jöhetsz. - válaszolt Connor.
- Egész estig próbálni fogtok? - csodálkoztam el.
- Tudod mennyi az idő? - nézett rám mosolyogva. - fél 4 van. - mondta.
- Jézusom. Mit csináltunk eddig? - kerekedtek ki szemeim.
- Nagyjából: felkeltünk, ettünk, döglöttünk, tv, ettünk, tv és most itt döglünk megint. - vázolta Brad. Jobban végig gondolva, tényleg ez történt ma.
- Akkor nem öltöztök? - néztem rájuk, mire mind a négyen nehezen felkeltek a székükből és elvánszorogtak a szobájukba. Tristan után indultam, majd felugrottam hátára. Mikor beértünk a szobájába, ledobott az ágyára, majd kinyitotta szekrényét. Kikapkodott belőle néhány cuccot, majd felkapkodta őket. Egy fekete farmert vett fel és egy szürke azték mintás pólót, egy bőrkabáttal.
- Sokkal jobb. - jegyeztem meg. A szobájában lévő tükör elé lépett és beállította a haját.
- Én is mehetek veled, mikor átöltözöl? - fordult felém, kaján vigyorral az arcán. Vállat rántottam.
- Ha átviszel. - mosolyodtam el, mire felkapott és a szobám felé, kezdett szaladni.
- Na! Mit vegyek fel? - tett le a szekrényem előtt.
- Majd én megmondom. Kezdett kutakodni, ruháim között. - Ez tökéletes lesz. - húzott elő, egy kék mini ruhát, majd felém nyújtotta. Megforgattam szemeimet, majd kerestem egy hozzá illő nyakláncot és az egyetlen magassarkú cipőt amit elhoztam ide magammal, végül a cipőmhöz való, kis táskámat is előkotortam.

Tristan hátradőlt ágyamon. Lehúztam magamról a pólómat, majd a földre dobtam. Erre a mozdulatomra, barátom ülő helyzetbe pattant, majd felsőtestemet kezdte vizsgálni, amit persze a melltartóm takart. Kigomboltam farmeromat, így az is a földön végezte. Tristanra pillantottam, de ő nem nézett a szemembe. AZ ő tekintete fel le járt a testemen. Gyorsan magamhoz vettem a ruhámat, majd magamra vettem.
- Direkt csinálod. - vágott durcás arcot.
- Mit? Direkt öltözök fel? Ne haragudj. - nevettem fel. Magamra csatoltam a láncomat, majd a cipőmbe is belebújtam, majd még egyszer átfésültem hajamat. Táskámat hónom alá raktam, majd Tristan felé nyújtottam a kezemet. Felpattant, majd összekulcsolta a ujjainkat. A nappaliba sétáltunk. Egyedül James nem volt még kész.
- Gyerünk már Mcvey! - üvöltötte el magát Brad, mire megjelent James. A 2 méteres körzetében lehetett érezni parfümjének illatát.
- Mi van veled? - fogta be orrát Connor.
- Ma hazahozok egy csajt. - vigyorgott, majd egy pacsi érdekében emelte kezét Bradley felé. Ma be akarnak csajozni? Hirtelen nem tudtam elképzelni, mit éreznék ha Brad is hazahozna ma valakit. Még meg se történt, de már most féltékeny vagyok. Nem tudnám elviselni. Szörnyű, de így van. Nekem itt van Tristan és nyilvánosan nyaljuk faljuk egymást, Brad előtt is, még is azt kívánom, ne legyen senkij?
- Mehetünk? - forgatta meg szemeit barátom. Bólogatni kezdtünk.
Mikor odaértünk a hely, már tele volt fiatalokkal. Épp karaoke volt.
- Nem énekelsz egyet? - nézett rám Connor.
- Biztos, hogy nem. Nem tudok énekelni. - tiltakoztam.
- Mindig ezt mondják, aztán kiderül, hogy király a hangod. - győzködött.
- Ó, hidd el haver, ő tényleg nem tud énekelni. Ne akard hallani. - szólt közbe röhögve Tristan, mire vállába öklöztem. Hátra mentünk, hogy a fiúk tudjanak még próbálni.
Lassan egy órája vártunk, mikor felkonferálták őket. Óriási sikerük volt. Mindenki tombolt, táncolt, köztük persze én is, de szememet még se tudtam levenni Bradről. Imádtam nézni, ahogyan énekel. Ahogy beleéli magát. Nagy tapsot kaptak a végén, majd lejöttek a színpadról. Hátraszaladtam hozzájuk. Tristan szorosan magához ölelt, mire James is átölelt minket, végül a másik két fiú is.
- Királyak voltatok, de tényleg. - mondtam nekik őszintén. Tristan hátulról átölelt és állát fejemen támasztotta meg.
- Szerintem is. - mosolygott Connor. Még lepakolták a cuccaikat, majd kimentünk a bárpulthoz.
- Adhatok valamit? - lépett azonnal felénk a pultos fiú. Nem volt szokásom inni, de ez a nap és ez a hét különleges. Hagyom, hogy sodorjon az ár! Végül is semmi bajom nem lehet tőle. Tristan itt van velem és vigyáz rám.

***

 Lassan számolni se tudtam hányadik körünket isszuk már. Tristan nem sokat ivott és Connor, se. Úgy láttam ők teljesen jól voltak. Viszont én táncolni akartam.
- Gyere táncolni! Kérlek! - kérleltem Tristant, de csak rázta a fejét.
- Nem Cherry. Meg kéne nyugodnod. - mondta, mire összeráncoltam a homlokomat.
- Most miért csinálod ezt? - tettem keresztbe kezeim a mellkasomon.
- Mit? Hogy próbállak kicsit lenyugtatni? Talán nem kellett volna ennyit innotok. - mondta.
- Mivan? Most még te oktatsz ki engem, hogy igyak. Életemben először bulizok veled úgy, hogy én vagyok az a személy aki többet iszik kettőnk közül. Eddig mindig vigyáztam rád. Ügyeltem, hogy épségben hazagyere és ne csinálj hülyeséget. Végig ültem a hülye bulikat, amíg te jól szórakoztál, most meg nem ihatok és nem szórakozhatok, mert így neked nem vagyok jó? - keltem ki magamból és kezdtem kiabálni vele, amire egyébként a hangos zene is késztetett. - Amúgy meg nem is ittam annyira sokat, hogy taccson legyek. - mondtam.
- Nem mondtam, hogy így nem vagy jó egy szóval se. Épp azért mondtam, mert féltelek, mégis te lettél ilyen agresszív. - állt fel, szembe velem.
- Persze. Féltesz mi? Nehogy valami történjen velem miközben táncolunk? - mondtam ironikusan.
- Nem erre értettem, de nem fogok most itt veszekedni veled. Csinálj amit akarsz. - mondta. Persze látszik rajta, hogy benne is van alkohol. Hátat fordítva  neki elindultam a táncoló tömegbe. A zenére kezdtem ringni, mikor csípőmön megéreztem két kezet. Hirtelen fordultam hátra, így szembe találtam magam, Brad óriási, gesztenyebarna szemeivel. Ajkamba haraptam, mire egy kacér mosoly jelent meg az arcán. Csípőmet ringatva táncoltunk. érintésére kirázott a hideg. Egy percre visszapillantottam a pult felé, ahol Tristanra találtam. Égető szemekkel nézett engem és táncpartnerem, de jelenleg nem érdekelt. Annyira vágytam már az érintésére. Tekintetem visszakaptam Bradre, aki közelebb húzott magához. Leheletét éreztem nyakamon. Libabőrös lettem valahányszor megéreztem ezt és érintését, de eltolt magától, majd a színpad felé sietett. a keverő pultnál a pasival kezdett beszélgetni, majd  felment a színpadra és új dal kezdetével, énekelni kezdett.

Először meglepődtem rajta, de csak figyelni kezdtem a történéseket és hallgattam a szöveget.

"Jack when we were younger we hung out =Jack fiatalok voltunk és kint lógtunk
We were inseparable =Elválaszthatatlanok voltunk
But now jack you stole my thunder= De most Jack elloptad a mennydörgésem
Like my girl became my nemesis =Mint a csajom aki a végzetem lett
He might be Mr. popularity but=Lehet hogy Mr.népszerűség de
I wouldn’t wanna change a thing about me=Én nem akarok semmit változtatni magamon
Uh oh oh don’t take this as jealousy,=Nem ez tesz féltékennyé
Just cause you’re with him and not me=Csak hogy vele vagy és nem velem

He drinks daniels at the bar,=Daniels-t iszik a bárban,
                                  Drives his daddy’s jaguar. =     Az apja Jaguárját vezeti                             Rocking clothes with wills on the tag =   Rocker ruhákat hord rajta hagyja a cédulát   
Girl he’s all up on your face =Lány ő mindent az arcodhoz emel
Wanna put him in his place    =Helyére tenném
But right now I'd rather be Jack =De most inkább lennék a másik jobb Jack
Saying look can’t you see =Mondván nem látod
He’s a dick compared to me =Ő egy fasz hozzám képest
You should know he ain't really all that =Tudnod kéne hogy ő nem ad meg neked mindent
I still need you in my world =Még mindig szükségem van rád a világomban
But he's got you as his girl=De az övé vagy, a csaja
           And that's why I'd rather be Jack        =         És miért nem lehetek a másik Jack?                         I can't delete his story,=Nem tudom törölni a történteket
Wipe your smile from my memory,=Kitörlöm a mosolyod az emlékezetemből
And forget you ever crushed me=És elfelejtem hogy valaha is összetörtél
By sleeping with the enemy =Az ellenséggel alszol
I think he's just another wannabe, so=Azt hiszem csak más akar lenni
I wouldn't wanna change a single thing about me=Nem akarok semmit megváltoztatni magamon
Oh Oh, you need to take this personally, cause = Szükséged van arra hogy megtartsd ezt a személyisége
You're with him and not me =Vele vagy és nem, nem velem

So when you get tired of the same old lines, same old faces, places, =

Tehát ha elfáradsz, mindig ugyanazok az irányok, arcok, helyek                                                      There's always somewhere you can run=Mindig futtathatsz valahova
Pretty soon you will work it out =Szépség hamarosan meg fogod oldani
And I will be right here waiting, =És én itt foglak várni
Right here waiting 'cause =Várni foglak mert

Jack, Jack is not the right guy for,=Jack, Jack nem a megfelelő fiú neked
Jack, Jack is not the right guy for you=Jack, Jack nem a megfelelő fiú neked
Jack, Jack is not the right guy for you [2x] =ack, Jack nem a megfelelő fiú neked [2x]

Köpni nyelni nem tudtam. Szemeimbe könnyek gyűltek, de azt se tudtam volna megmondni, hogy mitől is valójában. Féltem attól, hogy ezután mi lesz. Csak reménykedni tudtam abban, hogy Tristan nem fogta fel, hogy ő lenne "Jack", bár ez lehetetlennek tűnt, hiszen Tristan az aki apjának Jaguárja van és mindig Danielst iszik, rocker cuccokba jár, ahogy a többiek is...Reménytelennek tűnt a helyzet.
Szemeimmel vészesen kezdtem keresni barátomat, de nem találtam. Bradre néztem aki a színpadról ballagott le, mikor megpillantottam, Tristant. Rég óta ismerem, de nem láttam még ilyen idegesnek. Brad felé tartott. Rohanni kezdtem felé és még épp elértem mielőtt odaért volna.
- Tristan kérlek! - helyeztem kezeimet mellkasára.
- Hagyj békén! - lökött el minimálisan útjából. Ekkor könnyeim már patakokban folytak.
- Kérlek gondold végig! Ne csinálj hülyeséget! - fordultam utána, mire visszajött hozzám.
- Én ne csináljak hülyeséget? Ezt miért nem mondtad a táncpartnerednek mielőtt felment a színpadra és énekelgetett rólunk egy dalt? Mit csinált veled? Hozzád ért? Megcsókolt? - faggatott.
- Nem. Tristan nem csinált semmit. - könyörögtem.
- Egy hete ismer téged, épp mióta együtt vagyunk, hogy írhat egy ilyen dalt? De engem gimi eleje óta ismer Cherry. Hogy fordulhatott ennyire ellenem? - valójában igaza volt, de egyszerűen nem voltam képes bármit is kinyögni. A szám remegett. Nem akartam, hogy bármelyiküknek baja essen. Tristan megfogta Brad pólóját és így szorította.
- Jack? Mit gondoltál? - üvöltözött.
- Tristan, nem tehetek róla. Egyszerűen azt akarom, hogy értsd és lásd, hogy mit érzek. Érzünk. - habogott, Brad, de semmi értelme nem volt, annak amit mondott.
- Cherry nem érez semmit érted? Azért van velem, mert ezt szeretné.
- Lehet, hogy így van, de kérdezted valaha tőle, hogy mit érez irántad? - húzta fel a szemöldökét. Ezt a kérdést nem tudtam volna megválaszolni. Mit érzek iránta?
- Ennyit jelent neked a barátságunk? A banda? Hátba támadsz és azt az embert használod erre pont aki a mindenemet jelenti? Aki kis korom óta velem van? Gratulálok Brad. Csak azt tudok. Be vagy baszva te szerencsétlen. - tapsolt.
- Hagyd már abba! - próbáltam visszahúzni barátomat.
- Hagyjam annyiban, hogy tönkretett mindent? - kezei ökölbe voltak szorítva.
- Ez csak egy dal. - simítottam végig karjain.
- CSAK egy dal amiben arról énekel, hogy mekkora fasz vagyok hozzá képest és hogy nem veszed te észre, hogy vele kéne lenned. Ez normális? Ép eszű ember nem csinál ilyet! Elegem van nem érdekel! - tépte ki kezeit az enyéim közül, majd elviharzott. Lábaim összerogytak alattam. Brad felém sietett. Mellém térdelt, majd szorosan magához vont. Kezével törölgetni kezdte könnyeimet, majd felsegített a földről. Csak felejteni akartam, ebben a pillanatban. Azt akartam, hogy ne fájjon tovább, hogy ne legyek tudatában a történteknek.
- Brad. - néztem a mellettem sétáló fiúra. Kényszert éreztem, hogy összetapasszam ajkainkat, de ezt megállva folytattam mondandóm. - Kérlek...igyunk még. Még fáj. Nagyon fáj. - gyűltek újra könnyek a szemembe. Csak egyetértően bólintott, majd újra a pulthoz ültünk.

 ***

Testem összes porcikája bizsergett. Éjszaka volt és csönd. Teljesen el voltam szállva. A tengerparton sétáltunk. Csönd volt. Egyikünk se mondott semmit, de nem volt kínos. Bár ennyi alkohol után, semmi nem kínos egy embernek. Brad félénken kezem felé nyúlt, majd össze kulcsolta ujjainkat. Újra kirázott a hideg. Felé fordítottam fejemet. Ő is rám nézett, majd ajkaimra. 

- Mi ez? - kérdeztem egyszerűen, de tudom, hogy tudta mire gondolok.

- Fogalmam sincs, de életemben nem éreztem még ilyet. - válaszolta. Őszintének hangzott. - Szereted őt? - kezdte lábait pásztázni. 

- Hogyan tudnám ezt meg mondani? Nem tudom mi az ami köztünk van és nem tudom mi az ami Tristan és köztem van. - léptünk be a házba. Üres volt. Connor és James még ott maradtak, de Tristan nem tudtam elképzelni merre van. Elcsesztem mindent. - Ez egy hülyeség. "Sodródj az árral!" Ez egy faszság. Minden elcseszett. Mindent elcsesztem. Nem kéne itt lennem. Veletek. Nem történt volna ez. Nem történt volna semmi rossz. - fakadtam ki újra magamból. Brad csípőmre vezette kezeit. Ahogyan beszívtam férfias illatát, az minden más szagot felülmúlt. Olyan közel voltak ajkaink egymáshoz, amennyire csak lehet, mielőtt összeérnek.

- És semmi jó sem. - mondta, majd megcsókolt. Ez volt az első csókunk. Nyelveink táncot jártak egymással. Mióta vágytam erre a percre. Lassan a kanapé felé indultunk. Ledöntött rá, majd két kezét fejem mellett tartva támaszkodott felettem. Levegő hiányában váltunk el egymástól. Kezeit combomra vezette, majd számról egyre lejjebb haladt, nyakamon. Gyengéden kezdte szívni, majd apró puszit hagyott a helyén. Annyira boldog voltam, hogy ez történik. Akaratlanul nevetni kezdtem. Csak nevettem és nevettem és élveztzem minden percet.

 Bradley egy percre abba hagyta kényesztetésem, majd szemimbe nézve ő is kacaagni kezdett. Annyira édesen nevetett. Azt se tudtuk mi ilyen vicces, csak valami nevetésre késztetett minket. Persze egyikünk se lepődhetett meg ezen. Teljesen leittuk magunkat és épp az volt a céunk, hogy élvezzünk mindent, de érezni ne érezzük a fájdalmat. Abba hagytam a nevetést és az édes fiút kezdtem pásztázni feledtem. Az a szem, az az arc, az a mosoly egyszerűen ellenállhatatlan volt. Ő is csendben maradt, majd, arcomat nézve mosolyra húzta száját és egy puszit nyomott orromra, ezután visszatért nyakam érzékeny bőrhéhez. Egy gyors mozdulattal, lehúzta rólam ruhámat. Közben ujjaimmal megkerestem nadrágja gombját és kigomboltam. Lerúgdosta magáról nadrágját Ezután kezeit, hátam mögé csúsztatta és kikapcsolta a melltartómat, majd a földre hajította. Végig nézett melleimen, mire éreztem, hogy pír szökik az arcomra. Pólóját lehúzta magáról, majd újra ajkaimnak esett. Kezeivel végig simított oldalamon, majd melleimet kezdte kényeztetni. Apró nyögés hagyta el e a számat, mire kajánul vigyorogva harapott alsó ajkába. Istenem az a mosoly. Lábaimat körbefontam derekán és megéreztem, a már igen kemény férfiasság. Kezeimet hátára vezettem.

 

 Apró puszikkal lepte meg melleimet, majd hasamat, köldökömet és csípőmet. Kínzó lassúsággal húzta le rólam, az utolsó anyagot ami testemet takarta, majd elhajította. Kezeimmel megkerestem boxerének gumiját, majd lehúztam róla. Még egy utolsó csókot lehelt számra és belém vezette magát. Hangosan felnyögtem és megfeszültem alatta. Combjaimba kapaszkodott, így kezdett tolni. Férfias morgások hagyták el száját, míg én hátát karmolászva nyögtem minden lökésénél. Gyorsan kezdett zihálni, így váltott gyorsabb tempóra. Gyengéden ajkába haraptam, majd meghúztam azt. Csókunkba bele-bele nyögtem. Nem bírtam tovább, fejemet hátra vetettem. Újra nyakamra tapadt szája, és szívni, csókolgatni kezdte bőrömet. Hajába túrtam, mire ő megragadta csípőmet, erre a mozdulatára felsikoltattam és kicsit meghúztam göndör tincseit, majd erősen magához szorítva csípőmet, mindkettőnket a csúcsra juttatott. Lihegve, fordított helyzetünkön, így mellkasára hajtva fejemet, hoztam helyre levegővételem, ahogyan ő is. Karjait körém fonta és szorosan magához ölelt. Úgy éreztem magam mint egy álomban. Végre a karjai között lehettem és csak erre vágytam.

- Cherry én... - kezdte rekedtes hangján, de megállítottam.

- Nem kell semmit mondanod. Tudom, hogy most mit érzel. - mondtam. Felhúzott magához, majd gyengéd csókot nyomott a számra. Felálltam és a földről felszedtem Brad pólóját, majd szobámba sietve felvettem magamra alsóneműmet és a pólót. Erősen magamba szívtam az anyag illatát. Vissza mentem volna a nappaliba, de Brad már nem volt. Épp fordultam volna meg, mikor átölelte derekamat hátulról. Egyik kezével elsöpörte hajamat a nyakamból, majd gyengéd csókott nyomott rá. Lecsuktam szemhélyaim.
- Annyira jó lenne azt tudni, hogy ezt nem csak a csalódás és az alkohol hatása miatt tetted. - suttogta fülembe. Csalódás... Valóban be voltam rúgva. Ezt tagadni se tudtam volna, de ez életem legszebb éjszakája volt az előzményeket leszámítva, mert akkor az egyik legrosszabb és nem számított, hogy miért tettem, mert vágytam rá és megkaptam. Lassan Brad felé fordultam. Kajaimat nyakába fontam, majd mélyen elvesztem szemeiben.
- Brad nem lényeg, hogy mmiért tettük mi. Mert mi tettük és lehet, hogy rosszul döntöttünk és lehet, hogy az alkohol hatása miatt, de - ekkor megszédülte egy kicsit, de megtartotta derekamat. - Akartam már teljes, rendes tudatállapotban is éreztem ezt. Éreztük ezt, ezt az elképesztő vonzódást egymás iránt. Legalábbis én. - halkultam el, mire az ölébe kapott. Ekkor nyílt az ajtó...

Chapter Three - Smile

Sziasztok! Nem szeretnélek titeket untatni, se feltartani az olvasásba, csupán annyit mondanék, hogy a 3. résznél járunk és szeretném ha jeleznétek nekem, hogy tetszik a blog és hányan is vagytok, akik olvassák. Nagyon jól esne, ha egy-két részhez kapnék néhány kommentet és az is ha fel iratkoznátok, mert nektek egy percbe se telik, de nekem ezzel feldobjátok a napom. Persze nekem az is elég ha egy olvasó és a magam számára írok, csak azért jól esne ha többen is küldenének visszajelzéseket. Építő kritikát is elfogadok és ne haragudjatok, hogy a design még mindig nincs kész, de már megrendeltem.
Jó olvasást! xx

2011.06.09.

Hamar eljött ez a nap, mivel az utóbbiakat otthon ülve töltöttem. Ez az egy hónap fizetett szabadságom van. Imádom a munkám, bár nem ez az életcélom, de most megteszi felszolgálóként dolgozni egy igazán kifinomult étteremben. Már kiskoromtól kezdve rendező szerettem volna lenni. Filmet, videó klipet bármit rendezni, ezt szeretném most is.

- Jössz már? - hallottam meg Tristan hangját az ajtóból. Még gyorsan vállamra kaptam útitáskám, s kiléptem az ajtón, amit rögtön be is zártak mögöttem. Csak remélni tudtam, hogy mindent elhoztam amire szükségem lesz ebben az egy hétben. Beültünk a kocsiba, amit James vezetett. Nekem még nem volt jogosítványom, mivel nem telt még rá a fizetési keretemből. Én hátul foglaltam helyet barátom mellett, akinek másik oldalán Brad ült.

- Na csapassuk. - vigyorodott el sofőrünk, s egy napszemüveget tett fejére. Mellette ülő Connor maxra tekerte a hangerőt a rádión és már indultunk is. 

- Biztosan tudod merre kell menni? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért.

- Igen Cherry tudom. Nem először megyek oda. - nézett rám a visszapillantó tükörből.

- Ne aggódj. - nyugtatgatott Tristan, majd szájon puszilt. Valójában tényleg meg kellett nyugodnom, de nem az odavezető út miatt izgultam, sokkal inkább a társaságom miatt. Feszülten éreztem magam a két fiú mellett és kacifántos érzelmeim kavarogtak a fejemben. Inkább élveznem kellene, hogy a pasimmal és a barátaimmal mehetek LA-ba egy király nyaralóba. Ki kellene használnom, minden lehetőséget, de ehelyett csak aggodalmaskodom. Nem kéne mindent túl gondolnom. Elhatároztam magam. Ezen a héten nem gondolkodom. Csak hagyom, hogy vigyen az ár és magától történjenek a dolgok. Ellazulok végre. 

***

Nem tűnt olyan hosszúnak az út mint gondoltam, ez kellemes csalódás volt számomra. Magam után húzva bőröndömet, léptem be a szobámba. Egy óriási házba voltunk Sokkal inkább villának nevezném villának. Mindig is tudtam, hogy Mcvey-ék pénzesek, de nem sejtettem, hogy ennyire. Szobámban nem volt sok bútor. Egy francia ágy és egy komód volt csupán a szobámban. Ja és az ágyam mellett éjjeliszekrény, de ez pont elég volt. Elterültem ágyamon hason fekve. 

- Kicsi a rakás! - hallottam meg egy mély hangot az ajtó felől, majd csak azt éreztem, hogy valaki rám feküdt.

- James szállj le rólam! - kapkodtam levegő után.

- Én is! - jelent meg az ajtóban Tristan, majd Brad, majd Connor, s mind rám nehezedtek ezek után. Alig jutottam levegőhöz és szerencsére ezt ők is észrevették, így hamar leszálltak rólam. Nagy levegőt véve feküdtem hasamra. Mind a négyen engem néztek. Fogalmam sem volt mit akarnak.

- Mi van? - kérdeztem rá vigyorogva. Nem válaszoltak. Mindegyikük egymást pásztázta és sunyi mosoly húzódott végig arcukon. Nem tudtam mire készülnek, de végül Brad egy hirtelen mozdulattal felkapott engem. Átdobott a válla fölött és erősen lefogva engem futva indult a bejárati ajtó felé és a többiek utána. Csapkodni kezdtem és szabadulni próbáltam szorításából, de teljesen sikertelen volt. 

- Brad tegyél le! - utasítottam, de semmit nem ért. A hátsó kertbe vitt. Még mindig nem tudtam mit akarnak velem, de aztán megpillantottam az óriási medencét, mire még jobban kapálózni kezdtem. 

 

 - Kérlek ne! Ne! - kiáltoztam, de semmi esélyem nem nem volt. Brad az első lépcső fokra sétált, ahol kb. bokájáig ért a víz. Most levett válláról és menyasszony fogásba tartott. Édes mosolya szélesen terült el arcán és engem nézett. Kezeimet, most erősen nyaka köré csavartam, hogy ne tudjon beledobni, persze tudtam, hogy ez hiábavaló. 

- Na, dobjam? - kezdett hintáztatni kezeiben a víz fölött.

- Dobd! Dobd! Dobd! - ismételték a medence szélén állók, mire haragos pillantást vetettem rájuk. Brad még egy utolsó pillantást vetett rám, majd a medencébe dobott. Feljöttem a víz alól, majd kifelé kezdtem úszni egy bosszús mosollyal az arcomon. Kimásztam, de csurom vizes volt mindenem. Brad mellé álltam aki, csak úgy mint a többiek, hasát fogva röhögött a történteken.

- Vicces? - mosolyogtam rá, majd egy váratlan mozdulattal a vízbe löktem. Ekkor abbamaradt a többiek nevetése is és mind távolodni kezdtek a medencétől. Pontosan tudtam, hogyan adjam ezt vissza a többieknek is. Brad nyugodtan úszkált a vízben. Ezen a héten csak hagyom, hogy magukkal ragadjanak a dolgok. Ezt határoztam el nem? Gondoltam magamban, majd a medence és Brad felé fordultam ezzel a többi fiúnak háttal álltam. 

- Most kicsavarom a pólómat. - mondtam, majd a medencében úszkáló fiúra néztem, aki kikerekedett szemeit azonnal felém kapta erre a kijelentésre. Lassan kezdtem felhúzni a víztől rám feszülő pólómat testemről. 

- Simán megéri. - ugrott a medencébe James, ami eléggé meglepett engem, de nem változtatott tervemen.

- Cherry... - szólalt meg mögöttem Tristan.

- Had csinálja! - szólt közbe vigyorogva Bradley.

- Igen Tristan? - fordítottam oldalra fejemet és elmosolyodtam. Hallottam, ahogy barátom magában mérgelődik és apróbb morgások hagyják el száját. - Zavar? Esetleg szeretnél ebbe megakadályozni? - cukkoltam tovább. Bradnek egyre nagyobb vigyor jelent meg az arcán, amint tovább húztam pólómat. Már alig takarta melleimet, mikor megéreztem magamon Tristan kezeit, amint visszahúzza eredeti állapotba a pólómat. Szembe fordultam vele, majd lábujjhegyre állva készültem neki a csóknak. Szánk már összeért.

- Szívás! - suttogtam ajkaiba, majd nagy lendülettel a medencébe löktem. Savanyú mosollyal az arcomon fordultam az egyetlen szárazon maradt fiú felé, aki mosolyogva nézett rám.

- Connor. - mondtam, majd sétálni kezdtem felé. - Téged már nem tudlak sehogy se a vízbe csalni. - mondtam, így futni kezdve felé hátára ugrottam, amitől tiszta víz lett ő is. Még mindig rajta csimpaszkodtam, mikor éreztem, hogy megindult, velem együtt és azzal a lendülettel ugrott a medencébe. 

Kis idő után mind megszárítkoztunk és átöltöztünk. Már 10 óra fele járhatott így elköszöntünk egymástól és a szobánkba mentünk. Befeküdtem az ágyamba és a plafont kezdtem bámulni. Képtelen voltam elaludni. A ma történteken járt az agyam. Annyira jól éreztem magam. Minden pillanatot. ahogyan Brad a kezében tartott, még azt is, ahogyan a vízbe dobott. Mindent. felálltam ágyamból, majd barátom szobája felé sétáltam és zavartalanul benyitottam. Már sötét volt. Az ágyában feküdt. Becsuktam az ajtót, majd bebújtam mellé az ágyba. Az utcáról a lámpák fénye is bevilágította a szobát. Félhomály volt. Szembe feküdtem vele és arcát kezdtem fürkészni. Imádtam nézni.

- Ha továbbra is engem nézel, nem tudok elaludni. - nyitotta ki szemeit mosolyogva.
- Uhh...bocsi. Azt hittem már alszol. - mondtam suttogva, majd hátat fordítva neki, lehunytam szemeimet, de derekamon azonnal megéreztem ölelő karjait, így nyugodtan aludtam el biztonságot adó karjai között.

2011.06.10.

Másnap reggel egyedül ébredtem. Kikeltem az ágyból, majd szobámba sétálva, elővettem a telefonom. 13:07 volt. Szét aludtam a fejemet. Jellemző rám, hogy sokat tudok aludni, de hogy ennyire sokáig... A konyhába vettem az irányt. A fiúkat sehol se találtam, viszont egy cetlit hagytak nekem az asztalon.

El kellett mennünk, megnézni a fellépőhelyet,

de nem volt szívem felébreszteni téged,

remélem nem baj, de ha szeretnél utánunk jöhetsz!
Reggeli a hűtőben/hűtőn van.

xx Tristan

És egy térképet is rajzolt a helyhez, hogy odataláljak. Nem láttam értelmét odamenni, hiszen biztos nem mostanában indultak, viszont akkor nem sokára meg is jönnek, feleslegesen mennék oda, ha odatalálnék egyáltalán. Levettem a hűtő tetejéről a gabonapelyhet, majd a hűtőből a tejet és egy nagy nehezen megtalált mélytányérba öntöttem őket. A nappali bőrkanapéján foglaltam helyet, majd enni kezdtem. Elhatároztam, hogy miután megettem a reggelim, elmegyek körülnézni. Felmentem a szobámba és kinyitottam bőröndömet. Nem sokat vacakoltam a ruhák kiválasztásával, felkaptam ami legfelül volt és ágyamra dobtam, majd a fürdőszobába vettem az irányt és megmosakodtam. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim és kezembe kapva telefonom tárcsáztam Tristant.
- Jó reggelt, álomszuszék. Csak nem felkeltél? - hallottam hangjáról, hogy mosolyog.
- De igen. - mosolyodtam el én is, ahogyan meghallottam hangját, bár ezt ő nem látta. - Mikor értek haza? - érdeklődtem.
- Hát egy bő óra múlva indulunk. -  válaszolta.
- Én most elmegyek körülnézni. - mondtam, de már kiléptem az ajtón.
- Ahogy gondolod szépség. De most le kell tennem. Majd találkozunk. - mondta és bontotta is a vonalat. A nap egyenesen a szemembe sütött. Elindultam a kisebb boltokkal szegélyezett főutcán. Nagyon nagy volt a tömeg és nem volt sok kedvem tűrni, hogy mindenki lökdösődik és egyébként sem szeretem a tömeget, így nem sokáig maradtam. Mikor hazaértem a fiúk még mindig nem voltak itthon. Kezdtem unatkozni, ezért felmentem a szobámba és kipakoltam a bőröndömből a cuccaimat. Az utolsó pólómat hajtogattam a szekrényemben, mikor éreztem, hogy két kar fonódik csípőmre.
- Hiányoztam? - suttogott a fülembe Tristan, majd nyakamba csókolt.
- Elmondhatatlanul. - fordultam meg, majd hosszasan megcsókoltam. - Milyen volt? - toltam be a fiókot.
- Nagyon király a hely. A dobszerkó is. Már alig várom a holnap estét. - magyarázta.
- Ennek örülök. - mosolyogtam fel rá.
- Rendeltünk pizzát. - jelentette ki Connor, amint beléptünk a nappaliba. Mind hárman a kanapén foglaltak helyet. Tristan magához húzott. Térlátásomból láttam, ahogyan erre a mozdulatra, Brad ránk kapja tekintetét. Éreztem, hogy szívem egy óriásit dobbant erre. Legszívesebben abban a pillanatban vetettem volna a karjaiba magam. Hogy gondolhatok ilyenekre, miközben éppen a barátom ölelget? Szörnyű vagyok és úgy is érzem magam. Szemeimet akaratlanul is Bradre vezettem, mire ő elmosolyodott, de azonnal elfordult. Szemeimet lesütöttem, de a szívem mélyén éreztem, hogy örülök annak, hogy ő is érez valami hasonlót.

- Én most felmegyek lefürdeni, utána jövök. - fordultam barátom felé és egy puszit nyomtam arcára. Csak el akartam menni onnan. Úgy tettem, ahogyan mondtam. A zuhanyzóba állva, magamra engedtem a meleg vizet, majd miután megmosakodtam kiléptem a helységből, egy körém tekert törölközővel a testemen. Miután megtörölköztem egy egyszerű rövid, otthoni nadrágot vettem fel és egy fekete trikót. Hajamat kontyba fogtam és kisétáltam a fiúkhoz. Mind jóllakott képpel ült a tv előtt, kivéve Bradet. Előttük 2 üres pizzás doboz volt.
- Ugye maradt még nekem is pizza? - csodálkoztam el.
- Igen. Van még kint a konyhában, de siess mert Bradley épp azért ment. - válaszolta James. A konyhába lépdeltem és azonnal meg pillantottam a barna szemű fiút, kezében az utolsó szelet pizzával.
- Brad! - néztem rá kérlelő szemekkel, mire csak elvigyorodott.
- Ezt szeretnéd? - nyújtotta felém a szeletet.
- Igen. - vettem volna el kezéből, mire elkapta és elégedett fejet vágva beleharapott.

 - Azért ezt még megeheted. - nyújtotta újra felém a már megrágott pizzát, de játszva a megsértődöttet, keresztbe raktam kezeimet és megráztam fejemet. Erre csak felkacagot.
- Akkor megeszem én. - jelentette ki.
- Ne! Inkább még is megenném. - mosolyodtam el játékosan.
- De már késő. - s, újból a pizzába harapott.
- Hát ezt...Ezt nem hiszem el. - nevettem fel. - Nagyon élvezed mi? - kérdeztem, mire heves bólogatásba kezdett, majd a pizza héját a dobozba dobta és elém lépett.
- Finom volt. - folytatta cukkolásom vigyorogva. Épp olyan távolságra állt tőlem, hogy érezzem illatát, de nem értünk egymáshoz. Hirtelen eltűnt a vigyor arcáról, majd óriási mogyoró barna szemeit kezdte legeltetni rajtam. Éreztem, ahogyan arcomat ellepi a pír. Lassan felpillantottam rá. Tekintetünk, csak ekkor találkozott össze. Kényszert éreztem, hogy összetapasszam ajkainkat és ugyanezt láttam rajta, mivel szemeim bámulásáról ajkaimra tévedt. Próbáltam észhez téríteni magam, de nem ment. Csak álltam ott és vártam, hogy mi fog történni. Brad elkapta rólam tekintetét és idegesen hajába túrt mindkét kezével. 

- Akkor én most... - szólalt meg zavartan, ezzel megtörte az előbb történt dolgokat.

- Igen...én is. - kapkodtam, majd kiindultam nappaliba, s amint kiléptem hátam mögül erős zajt hallottam. Brad ideges volt, csak arra tudtam következtetni, hogy beleütött, vagy belerúgott valamelyik bútorba. Feszülten sétáltam vissza a többiekhez, majd egy bőr fotelben foglaltam helyet. Az este a további részében nem nagyon tudtam figyelni. Zakatolt az agyam a történteken és azon, hogy mit kellene cselekednem, vagy mit nem. Az biztos, hogy jelenleg semmi sincs rendben.

Chapter Two - Shout About It

2011.06.07.

Szemeimet lassan tártam ki. Az ablakon erősen áradt be a fény, így hunyorognom kellett. Észrevettem, hogy derekamon egy hosszú kar helyezkedik el, így magához karolva. Szemeim egyszeriben pattantak ki erre látványra. Óvatosan hámoztam le magamról Tristan karjait. Felálltam az ágyból és kisiettem az izzadtság szagot árasztó szobából. Hajam még a tegnapi lófarokba lógott, bár már szétesve. Ébredezve feleszméltem arra is, hogy nincs rajtam a nadrágom. Elképzelni se tudom, hogy Tristan levette rólam a nadrágomat és befektetett az ágyába, pedig bizonyára így történt. Semmit nem ittam tehát, nem csinálhattam semmi olyat amire ne emlékeznék. És ebben biztos vagyok. Szobámba siettem és felkaptam magamra valami kényelmes ruhát és a konyhába indultam. Gondolataim csak a tegnap estén jártak. A csókunkon, a dalszövegen, amit mondott, amit éreztem...Brad. Fogalmam sem volt, hogy ezek után, hogyan nézek majd a szemébe és hogy lesz tovább kettőnk kapcsolata. Egy kakaóval a kezemben indultam a nappaliba, mikor Tristan egy szál alsónadrágba lépett ki szobájából. Persze ez már megszoktam tőle, de most egy ideig legeltettem rajta szemeim. Próbáltam ezt észrevétlenül, de sikertelen volt próbálkozásom és ezt nem is hagyta szó nélkül.

- Tetszik amit látsz? - vigyorgott, majd felém indulva puszit nyomott homlokomra.

- Ne is reménykedj! - pirultam, ezzel elárulva magam.

- Hát a piros arcod nem erről árulkodik. - kacsintott rám, majd mellém huppant a kanapéra. Teáját kezdte kortyolgatni. Ahogy hozzámért kirázott a hideg. Újra akartam élni a tegnapi csókot. Kívánni kezdtem. Cselekedeteim nem megfontolva az üvegasztalra helyeztem bögrémet és hirtelen mozdulattal ölébe ültem. Először meglepődött és ezt láttam rajta. Kikerekedett szemekkel figyelte mozdulataim. Én is így tettem ha láttam volna mit csinálok, de képtelen voltam visszafogni magamat. Kezeimet körbefontam nyakán, majd rövid csókot nyomtam szájára. Apró mosoly ült ki arcomra mikor elhúzódtam tőle. Kezeit levezette hátamon.

- Most kínzol? - nézett rám felvont szemöldökkel és elégedetlen vigyorral a képén. Most ő hajolt hozzám közel. 1 cm volt ajkaink között és én csókjára vártam. 

- Akkor most visszakapod. - suttogta ajkamba, majd fenekem alányúlt és felállt engem magával emelve. Lábaimat köré kulcsoltam. Hátamat a falnak nyomta és homlokunk összeérintette. Felkacagtam.

- Bocsi ha megzavarok valamit. - köhintett James, mikor kilépett a nappaliba felvont szemöldökkel mosolygott ránk. Tristan földre tett.

- Nem semmit. - nevettem rá, majd  visszaültem a kanapéra.

- Apám hívott. - lóbálta kezében a telefonját.

- És? - érdeklődött Evans.

- Azt mondta elmehetnénk a nyaralójába LA-ba, mivel a közelében nyílt meg egy régi barátjának a kávézó félesége, felléphetnénk ott. Ez egy olyan hely ahol, minden költő, dalszerző és stb. bemutathatja tehetséget. Felolvashat vagy előadhat amit csak szeretne. Ez van napközben, majd esténként kisebb partykat tart, majd ahol élő zenétől kezdve, alkoholig minden lesz ami csak szükséges a jó hangulathoz. - magyarázta. - Benne vagytok? 

- Még jó! Naná! Királyság! - lelkendezett mellettem barátom ( vagy nem is tudom minek szólíthatom )
- Semmi jó ellen nem vagyok. Menjünk! - mondtam.

- Rendben akkor hívom is Bradet és Connort. - kezdett telefonjába pötyögni.

- Connor is jön? - vonta fel szemöldökét a szőkeség.

- Mivel a banda tagja. Szükségünk van rá ha felszeretnénk lépni, elvégre nem csak szórakozni megyünk és Connor nagyon nagy arc, bár te még nem ismered annyira. - hadarta, majd füléhez emelte a készüléket. Brad is ott lesz. És Tristan is és én is. Együtt Tristannal. Próbáltam nyugtatni magam, de nem nagyon sikerült.

- Hol is tartottunk? - döntött el a kanapén Tristan, majd csókolni kezdett. Aggódásom azonnal elszállt, s hajába túrtam kezeimmel. Nyakamat apró puszikkal ajándékozta, amiktől libabőrös lettem. Visszahajolt fölém és csak bámult a szemeivel rám. Lazán ajkamba haraptam zavaromban, mire féloldalas mosoly csúszott arcára. Egy puszit nyomott még orromra, majd felállt és szobájába ment.
- Na mit mondtak? - ültem fel, mikor James visszatért a szobába.
- Igent mondtak mindketten. 9- én indulunk. - mondta és lehuppant mellém.
- Rendben. - bólintottam.
- Mi van veletek? - fordult felém és lejjebb vette hangerejét.
- Mintha én tudnám. - forgattam meg szemeimet. Valójában tényleg fogalmam sem volt róla, de még se kérdezhettem csak úgy rá.
- De mi történt tegnap Cherry? Látom, hogy teljesen másképp nézel rá. Ezt még egy vak is észrevenné rajtad. Ismerlek. - közölte velem komolyan.
- Esküszöm, hogy fogalmam nincs arról, hogy most mi van köztünk. Igen bevallom, hogy tegnap bekattant valami és valahogy őrülten vonzódni kezdtem hozzá... - sütöttem le szemeim. - Semmi nem történt tegnap este, csak beszélgettünk és sok mindenre ráébresztett. Aztán csókolóztunk. Aztán elaludtam az ölébe és puff...reggel úgy ébredtem, hogy mellettem alszik átkarolva a derekamat. - magyaráztam őszintén, közben végig a földet pásztázva.
- Tristan hozott haza, aztán befektetett az ágyba. - vigyorgott. - Az saját ágyába.
- És levette a nadrágom? - kérdeztem rá összeszorított fogakkal.
- Nem az én voltam. - nevetett fel, mire a vállába öklöztem.
- Most komoly? - vontam fel szemöldököm.
- Aha. Tristan elment lefürdeni én meg gondoltam leveszem, hogy kényelmesebben aludj. - mosolygott kajánul - Meg amúgy is imádom a lábaid. - rántotta meg a vállát, mintha semmiséget mondott volna.
- Hát ezt nem hiszem el. - jelentettem ki. - És nem ébredtem fel rá?
- Nem. Óvatos voltam, mert féltem ha felébredsz, majd jól pofán vágsz. - nevetett.
- Úgy lett volna, de ugye semmi mást nem csináltál? - takartam el arcomat.
- Cherry tény, hogy jól nézel ki és szeretem megnézni a lányokat, de az egyik legjobb barátom vagy miért feltételezel ilyet rólam? - kérdezett.
- Miután a nadrágomat is lehúztad rólam, hogy "kényelmesen aludjak" bármit kinézek belőled. - húztam savanyú mosolyra számat, mire ő is egy újabb mosollyal villantotta meg fogait.
- Szóval most mit fogsz csinálni? - tért vissza az eredeti témához.
- Hát nem tudom. Annyira össze vagyok zavarodva. Mert valahogy tényleg máshogy nézek rá. Mikor meglátom a karjaiba vetném magam és megcsókolnám, tehát most a barátságunk is teljesen megváltozna, ha amellett döntenénk. Egyfolytában vissza kellene fogni magamat, ami valljuk be, nem megy túl jól. Viszont ha most újra megpróbáljuk ezt a kapcsolat témát, akkor azt már nem biztos, hogy túlélné a "barátságunk" ami már így se a régi. Nem tudom, hogy ő mit szeretne és nem tudom, hogy én mit szeretnék vagy, hogy mi lenne a legjobb mindkettőnknek. - teljesen kétségbe voltam esve. Most, hogy kimondtam még szörnyűbben hangzott minden. James nem szólt semmit, csak átölelt.
- Ő már foglalt Mcvey. - lépett ki vigyorogva Tristan.
- Igen? - kérdezett vissza.
- Igen. - mosolyodott el büszkén.
- Akkor most újra együtt? - cikázott James tekintete közöttem és Tristan között.
- Újra együtt? - nézett rám. Szemeim felcsillantak, ahogyan rám pillantott. Hirtelen ért kérdés miatt nagyon megrémültem, de hamar próbáltam reagálni rá.
- Újra együtt. - jelentettem ki, meggondolás nélkül, de lehetetlen lett volna nemet mondanom neki. Arcán most óriási mosoly terült el. Tekintetét rajtam tartotta, ami zavarba hozott.
- Na jól van, nem szeretném zavarni a gerlepárt, de lassan indulnunk kéne. - nézett a mellettem ülő fiú a barátomra. A barát barátomra. A pasimra. Azta!
- Hova mentek? - érdeklődtem.
- Elmegyünk próbálni. Megnézzük milyen Connor. Szeretnél jönni? - tulajdonképp örömmel mentem volna, de féltem, hogy még nem állok rá készen. Már mint arra, hogyan viszonyulok Bradhez és ahhoz, hogy együtt, úgy együtt vagyunk Tristannal. Mindegy. Egyszer úgy is túl kell esnem rajta.
- Szívesen. - mondtam kis gondolkozási idő után.
- Akkor siess, mert indulnunk kéne. - sürgetett James és fel is pattantam ülőhelyzetemből, majd szobámba mentem. Kitártam szekrényem és tanácstalanul keresgéltem a megfelelő öltözéket. Csak az járt a fejemben, hogy miben tetszenék a legjobban barátomnak. Végül egy fehér Arctic Monkeys-es pólót vettem fel, mert tudom, hogy ezt ő is imádja, ahogyan én. Egy fekete szoknyát húztam még fel. Hajamat kiengedtem, majd egy kis sminket vittem fel arcomra.

A fiúk már az ajtó előtt vártak rám. Felkaptam bakancsomat és el is indultunk. Tristan azonnal kezemért nyúlt és összekulcsolta ujjainkat. Érintése annyira jól esett. Melegség töltötte el testemet.

Odahajoltam hozzá és megpusziltam arcát. Út közben végig járt a szája. Mindenféle felesleges dolgokról beszélt, mégis nagy érdeklődést mutatva felé, figyeltem, ahogyan a szavak elhagyják tökéletes ajkait. 

Hamar odaértünk. A hely üres volt és a napfény világította be most a termet. Connor már ott volt. Két puszival üdvözöltem, majd helyet foglaltam egy bárszéken. 

- Sziasztok. Bocsi, hogy késtem. - lépett be Brad. Próbáltam nem egyfolytában rajta tartani a tekintetem, de egyszerűen képtelen voltam rá. Hasamban újra megjelent az a furcsa érzés és a levegőt is nehezebben kezdtem venni. Ez igazán aggasztott, főleg Tristan miatt. Nem kellene ilyeneket éreznem iránta. Ez csak még egy ok, hogy megingjak a párkapcsolatom miatt.

Miután kézfogással üdvözölték a fiúk. Felém kezdett sétálni. Szívem még hevesebben kezdte diktálni az ütemet mint eddig. 

- Szia. - lépett elém, majd két puszit nyomott arcomra. A hideg végigfutott testemen, ahogyan ajkai a bőrömhöz értek. 

- Szia. - szedtem össze magam. 

- Miújság? - ült le mellém, egy édes mosoly kíséretében. Gondolkodni kezdtem, hogy vajon erre milyen választ is kellene adnom. " Semmi különös. Gondoltam eljövök és megnézlek benneteket, mert tegnap is jók voltatok. " vagy szót kellene ejtenem a tegnapi lapos akciójáról és arról, hogy mi most Tristannal együtt vagyunk. Nem az elég furcsa lenne, így az első gondolatomat mondtam el neki.

- Ez egy jót ötlet volt. 9-én te is velünk tartasz ügye? - érdeklődött. Barna szemei végig míg beszélgettünk szemeimbe bámultak, de csak most mertem én is oda szegezni tekintetem. Rossz ötlet volt. Örökké tudnám nézni őket, de azonnal zavarba jöttem, s ajkamba haraptam. - Ezt ne csináld... - nézett oldalra. Már nem nézett szemeimbe. Nem tudtam mire gondol, de nem is vontam kérdőre. Próbáltam ezután hamar megválaszolni kérdését, így aprót bólintottam. Ezután már nem nézett rám. Csend telepedett közénk. 

- Lassan kezdünk. - törte meg ezt a csendet barátom, miközben elém sétált és röviden megcsókolt. Furcsán és ijedten éreztem magamat, de viszonoztam. Ezután fejemet nem elfordítva próbáltam meglesni Bradley arckifejezését, de nem nézett felém továbbra sem. Tristan viszont végig rajtam tartotta szemeit.

- Mi az? - néztem én is rá.

- Én is ezt kérdezem. - nézett szemeimbe.

- Mi lenne. Nem kezdtek? - tereltem a szót.

- De csak még Mcvey hosszas beszélgetést akart tartani az új bandataggal. - vigyorgott, majd visszasétált a színpadhoz. Brad egy szó nélkül ment utána. 3 számot játszottak el, de Connornak egy fontos telefonhívást kellett elintéznie, így James kitalálta, hogy elugrik a közeli pékségbe és hoz valami kaját, mivel ma még nem ettünk semmit. A mosdóba mentem inni egy kicsit. Megengedtem a csapot, majd kezembe engedve a vizet nagyokat kortyoltam, mikor Tristan jött be az ajtón.

- Ez a lány wc. - zártam el a vízcsapot.

- Tudom, de téged kerestelek. - jött közelebb és karjait derekamra vezette, majd közelebb húzva magához szenvedélyes csókba forrtunk össze.

 

 Nyelveink vad csatába kezdtek egymással. Két kezével ragadott meg, majd felültetett a márvány pultra. Ajkaink csak levegő hiányában váltak el egymástól, de azonnal összetapasztotta  őket. Kezeimet nyaka körül fontam össze. Számról lejjebb térve nyakamat kezdte csókolgatni, majd mellkasomra tért. Apró nyögés hagyta el a számat, mire féloldalas mosoly jelent meg arcán. Visszahúztam magamhoz s, egy újabb csókot leheltem ajkaira. Kezei felsőtestemen vándoroltak föl és alá, majd megtalálta pólóm alját és egy gyors mozdulattal lehúzta rólam. Újra nyakamat kezdte csókolgatni.

- Nincs túl sok időnk, míg a többiek visszaérnek. Akarod, hogy... - nem fejezte be mondatát, csak kérdőn nézett rám. Válaszul hosszasan megcsókoltam. Kezét szoknyám alá vezette, majd fehérneműmön keresztül kezdett simogatni, közben vad csókcsatánkba bele - bele sóhajtottam. Félretolta a vékony anyagot, majd két ujját vezette belém és így kényeztetett tovább. Számat egyre sűrűbben hagyták el nyögések, s hasamban kezdtem azt a felemelően meleg érzést érezni. Kezeimmel ingét szorítottam. Nyelveink táncot jártak, majd egy hangos nyögéssel értem a csúcsra. Tristan kihúzta belőlem ujjait, majd szorosan ölelt magához. Légzésem kezdett lelassulni. Elhúzódtam tőle, majd újra megcsókoltam. Ajkamba harapott, s minimálisan meg is húzta. Elhúzódott, majd arrébb állva, leöblítette kezéről a rajta maradt örömnedvemet. Visszalépett elém, majd egy kaján vigyorral az arcán utoljára végignézett a melltartóval takart melleimen és kezembe adta pólómat.
- Nem szeretném ha enélkül mennél ki. Ez a látvány csak is nekem jár. - fűzte hozzá.
- Nem állt szándékomban. - mondtam, majd felvettem a ruhadarabot. Tristan levett a pultról és összekulcsolva ujjainkat kisétáltunk a helyiségből.

***

Hamar végeztek a próbával. Nagyon jól hangzott az összes számuk. Próbáltam nem visszaesni a képzeleti világomba, mint tegnap este, de nem nagyon sikerült. Egyszerűen nem tudom tartani magam ha meghallom a hangját. Ez nem normális. Fogalmam sincs arról, hogy mi ez a vágyakozás felé, de jelenleg biztos vagyok abban, hogy Tristannal szeretnék lenni. Csak is vele. Nincs szükségem másra. Talán meg kéne próbálnom sokkal kevesebbet lenni Brad közelében. Persze erre nincs sok lehetőségem, hiszen együtt zenél a pasimmal és a barátommal/lakótársaimmal. Ráadásul, két nap múlva, egy héten keresztül, szinte napi 24 órában együtt leszünk. Mást kellene kitalálnom. Nem tudom, hogy fogom bírni ezt az egy hetet.

 

Chaper One - Risk It All

2011.06.06.

Ujjaimmal végigszántottam még utoljára szőke haján, majd megbizonyosodtam arról, hogy tökéletesen készen áll az első olyan fellépésükre amin ott leszek. Nevetni kezdett, majd karjaiba kapott. Biztonságot adó ölelése mindennél többet jelentett nekem. 

- Menj te is bújj valami csinibe! - tett le végül a földre.

- Szóval így nem vagyok neked elég szexi? - húztam végig kezeimet a testemen, amit egy Tristanféle, óriási pulóver és egy lila melegítőnadrág fedett. Vigyorogva kezdett heves bólogatásba. Elnevettem magam, majd szobámba indultam felöltözni. Magamhoz híven egy egyszerű farmer rövidnadrágot és egy egy fekete virág mintás felsőt vettem fel. Hajamat lófarokba fogtam, majd egy kis szempillaspirált kentem fel szemeimre.

Elmondhatatlanul vártam már, hogy hallhassam őket. A nappaliba siettem, ahol már vártak. James hosszas pillantást vetett, nagyjából szabadon hagyott lábaimra, majd Tristan tarkón ütötte és tekintete leröppent végtagjaimról. Felkacagtam a történteken, majd fekete Martenz cipőmbe lépve elindultunk. Nagyjából 8 óra lehetett. Az égen már bő számmal fent voltak a csillagok, így a kivilágított utcákon sétálgattunk és nem rövidítettük az utat sikátorokba. Megérkeztünk a szórakozóhelyre. Igazán hangulatos volt, ahogyan a többféle színnel megvilágított és zenével megtöltött helyiségben táncoltak az emberek. Körültekintettem a szobában, majd engedtem, hogy barátom a színpad mögé húzzon. Egy magasított székbe invitált, ahol helyet is foglaltam. Szemeim egy göndör barna hajú srácon akadtak meg. Arctic Monkeys-es pólót viselt, ami a kedvenc bandám volt. Óriás gesztenye barna szemei és édes arca volt. Talán egy kicsit túl édes egy magamfajta lánynak. Egy pislantással vetettem el gondolataim, majd felálltam a székből. A fiú óvatosan rám pillantott, majd féloldalas mosolyra húzta száját. Éreztem, ahogy arcom kipirul. 

- Mi történt? - lépett mellém Mcvey. Ijedtem összerezzentem egy kicsit, de azonnal próbáltam reagálni kérdésére.

- Semmi. Mi történt volna? Mire gondolsz? - habogtam. - Egy kicsit meleg van. - mondtam végül, mire elmosolyodott.

- Akkor had mutassam be neked a banda énekesét...- vezetett a barna szemű fiúhoz, mire nagyot nyeltem és próbáltam nem mutatni azt, hogy mennyire zavarba jöttem tulajdonképp a semmitől. 

- Bradley Will Simpson. - mondta, majd egy mosoly kíséretében kezet ráztunk. - Szóval, te vagy Cherry. - vigyorgott rám.

- Igen én lennék. - mondtam miután tisztáztam a saját magabiztosságom. Ezután csönd telepedett közénk. Szemeimet fürkészte, ahogyan én is az övét. Fura mód éreztem hozzá kötődést már az első perctől kezdve. Hasamban furcsa érzés keletkezett. De ezek az érzések láthatóan kölcsönösek voltak. Feszülten éreztem magam attól, ahogyan rám nézett mogyoróbarna szemeivel.

- Jó végre megismerni. - mondta kicsit rekedtes hangján.

- Hogy érted azt, hogy végre? - ráncoltam össze szemöldököm. Bradley lassan közel hajolt a fülemhez. Leheletét nyakamon éreztem meg amitől a hideg rázott ki. 

- Úgy értem jó végre meg ismerni a dalaink ihletőjét. - mondta alig hallhatóan, majd újra elhajolt tőlem. Dermedten álltam ott, még nem voltam képes felfogni amit mondott. Hogy érti, hogy az ihletőét?

- Biztosan rám gondolsz? - húztam fel szemöldököm csodálkozva.

- Figyelj lehet, hogy te nem tudod, de szinte az összes dalunkat te ihletted és mivel általában Tristan a dalszerző...következtess. - húzta oldalra száját. Sóhajtottam, majd belekezdtem a magyarázkodásba.

- Brad mi legjobb barátok vagyunk. Jól esik, hogy rólam sikerül költenie, de csupán a szoros barátságunk lehet az oka. Már megpróbáltuk, de éppen Tristan volt az aki előbb lépett annak érdekében, hogy véget vessünk a "barát-barátnő" kapcsolatnak. És ezt csak azért mondom el, hogy ne értsd félre a helyzetet. - mondtam egyszerűen. Magamban elmondhatatlan öröm töltött el, az okból, hogy barátom, rólam merít ötletet dalaihoz. - És egyébként is honnan gondolod, hogy rólam szólnak a dalok? - tettem fel ezt az egyszerű kérdést.

- Tulajdonképp csak sejtem. Minden próbán 20x hangzik el a neved abból 1 James a többi, pedig Evans szájából. És más lányról egyáltalán nem ejtett szót sem. - mondta, miközben a lapokat kezdte fürkészni kezeiben. 

- Gondolj amit szeretnél, de ameddig nem tudod, hogy milyen a kapcsolatunk, addig ne hitesd ezt el magaddal szerintem. - mondtam határozottan és mellkasom előtt összefontam karjaim.

- Rendben. Én csak szerettem volna, hogy tudd így van, de akkor nincs. Ettől még nem letámadni szerettelek volna ezzel... - mondta. Őszintének hangzott. A lapokat a kezéből kezembe adta.

- De legalább olvasgasd végig ezeket, aztán mondd, hogy nem rólad szólnak és nem szerelmes az illető aki írta. - s, azzal egy laza mozdulattal elment mellettem. Éreztem férfias illatát, ami megbabonázott, de jelenleg nem tudtam ezzel foglalkozni. Bújni kezdtem a lapokat. 

" Te is jól tudod, néha érzed a csontjaidban
Bár hallottuk a szívünk még mindig ugyanúgy dobog

Valaki azt mondja, te vagy az egyetlen
Én is tudom

Hiába van kőszívem,

Meg tudod véreztetni, el tudod törni, de remélem nem fogod

Leégetném, felgyújtanám, mindent kockára tennék

Inkább összetörnék, inkább zuhannék

Minthogy sose kapjam meg szerelmed

Téglával megtörném a falat,

Érted kockáztatnék "

Faltam a sorokat, de sajnos kikapták a kezemből. Felpillantottam.

-Tristan... - sóhajtottam - tudom, hogy te írtad. Semmi értelme annak, hogy eltitkold. - mondtam őszintén. A beismerés kergetett, hogy talán mégis táplál irántam olyasfajta érzéseket, de ez is megingott mikor eszembe jutott, hogy ő kezdte a "próbálkozásunk" feladásával és vallotta, hogy nem akarja elveszíteni a legjobb barátját. 

Nem mondott semmit, csak leült és a falnak dőlt.

- Mondd el, hogy miez? - mutattam a lapokra miközben kérdőre vontam.

- Honnan vannak a lapok? - kérdezte idegesen.

- Ez nem fontos most. - vágtam rá, de továbbra is kérdőn nézett rám. - Találtam. - hazudtam.

- Persze, majd pont megtalálod, pont ezeket a lapokat. - mondta már sokkal ingerültebben. Hallgattam. A földet néztem. Utáltam mikor így beszélt velem, közben én nem tehettem semmiről. - Brad. Ugye Brad adta? - áltt fel meg sem várva válaszomat. Egyszerűen sírni tudtam volna azoktól a gyönyörű szavaktól és tudtában lenni annak, hogy nekem szóltak...csodálatos érzés volt. Tristan keze után nyúltam.

- Ne őt hibáztasd azért, mert felnyitotta a szemem. Nem is értem, hogy mi ez az egész, mert képtelen vagy elmagyarázni. Hihetetlen vagy! Képtelen vagy elmondani nekem mit érzel? Felőlem aztán ezt a kottát is a képembe tolhatod, hogy értsem meg mert másképp nem tudod kifejezni. Mondd mióta is ismerjük egymást? Nézz a szemembe és mondd meg, hogy melyik hazugság, az amit egy hónapja mondtál a nekem a szakításunknál vagy az ami a lapokon szerepel? - fakadtam ki könnyes szemekkel. Ennek láttán, ő is megenyhült.

- Kérlek ne sírj. Nem bírom látni. Fáj. Ígérem, hogy ezt megbeszéljük, de most lépnem kell. - mondta, majd a színpadhoz ment a másik két sráccal. Arcomat kezeimbe temettem. 1000 érzés cikázott bennem a fájdalomtól a meghatódásig minden. Elmondhatatlanul rosszul esett, hogy ezeket eddig titkolta előlem, hogy hazudott. Minden velem töltött perce hazugság volt. Könnyeim hamar kezdtek végig folyni arcomon. Számban éreztem sós ízüket. Nem engedem, hogy elvesszen ez az este. Végre láthatom őket fellépni. Nem hagyom átadni magam a szomorúságnak és a fájdalomnak. Erőt vettem magamon és felálltam. Kezeimmel letöröltem arcomon ragadt cseppeket, majd a tömegbe indultam. Pár perc beinvitáló beszéd és már bele is kezdtek. A hideg végigfutott testemen amint meghallottam azt az édesen elbűvölő hangot ami átjárta hallójárataimat. Körülöttem minden zaj megszűnt. Csak azt hallottam. Ijesztő érzés volt és új. Elvesztem a hangjába. Elvarázsolva éreztem magam. Ez a srác fél óra alatt megbolondított... Szemeim félig behunytam, majd ringni kezdtem a tömeggel. Valójában féltem ettől az érzéstől. Brad fogalmam sincs, hogy mit tett velem. Megijesztett a tudatlanságom, de fejemben csak az járt mikor érinthetem újra, mikor zár majd ölelő karjaiba, s hasamban csak azt a lebegő érzést éreztem amint megláttam. Vágytam arra, hogy összetapadhassanak ajkaink, bár magamnak is nehéz volt ezeket beismerni. Hiszen azt se tudom ki Ő vagy, hogy milyen. Honnan jött, vagy mennyi idős. Egyáltalán nem tudok róla semmit sem. Fantáziám egyre beljebb evezett és Bradet nem tudtam kiszabadítani gondolataimból, bár a Tristanféle ügy sokkal fontosabb volt, képtelen voltam rá koncentrálni. Az érzéseim Brad iránt egyszerű fellángolások lehetnek. Vágyakozás, de le kellett állnom velük több okból is kifolyólag. Nem kellene az időmet képtelen fantáziálásra fecsérelnem. Így is érzéseim óriási kavarkádában vagyok. 

Gondolataimból egy kéz zökkentett ki, ami a derekamra tapadt. Ijedten pillantottam nagyjából egy magasságba velem. Egy szőke kék szemű fiúval álltam szembe. Hallottam a lassú, de érzelmes számot a színpad felől, így szívem már nem vert olyan hevesen mint ezelőtt.

- Remélem nem gond, de láttam, hogy nem volt partnered. - mosolygott rám. Mély hangja volt kicsi termetéhez képest. Lazán megráztam a fejemet. 

- Connor vagyok. Connor Ball. - mutatkozott be, de kezeit még mindig a derekamon nyugtázta, míg én nyaka körött fontam át karjaim.

- Cherry Winslett. - mosolyodtam el halványan. 

- Jó kis banda. - jegyezte meg a szám végén, majd elengedett.

- Igen az. - tartottam vissza, hogy beszélgetésbe kezdjünk. - A dobosuk és a gitárosuk a lakótársaim. Most hallom őket először. - mutogattam rájuk.

- Tényleg? Véletlen nem tudod, hogy fogadnának egy új bandatagot? - vigyorgott rám félénken.

- Szerintem örömmel fogadnának. - néztem rá bízztatóan, míg ő inge gombjait csavargatta. - Te min játszol? - érdeklődtem tovább.

- Hát kiskorom óta gitározok. - válaszolta. Nagyon szimpatikus volt nekem. A koncert végéig elbeszélgettünk és sok mindent megtudtam róla, így el is határoztam magamban, hogy megismertetem a fiúkkal. A színpad mögé vezettem ahol mind hárman pakolászták cuccaikat. 

- Beszélhetnénk? - lépett azonnal felém Tristen. Arckifejezéséből tisztán látható volt az aggodalmaskodás.

- Mindjárt, de skacok! - mondtam kicsit hangosabban, hogy rám figyeljenek. Ez meg is tette a hatását, mivel mindketten felém kapták tekintetüket. - Ő Connor. - utaltam a mellettem álló fiúra, aki lazán intett egyet. - Most találkoztunk és afelől érdeklődött, hogy nem kerestek-e még egy tagot a bandába. - mondtam egyszerűen és válaszra várva néztem rájuk.

- Min játszol? - tette fel a kérdést Mcvey.

- Kiskora óta gitározik. - vágtam rá mivel mihamarabb túl akartam esni ezen, hogy végre beszélhessünk a történtekről. - Tristan te benne vagy? - néztem rá siettetve. Bólintott és azzal a mozdulattal kihúztam a helységből, mivel a többi szakmai kérdést, majd ők megbeszélik és eldöntik mi legyen. 

Kiléptünk az utcára, majd magunk mögött bezárva az ajtót, teljes csend telepedett ránk. Csak néhány utcai lámpa világított. Az ég már felhős volt, így eltakarta a holdfényét. Egy közeli padra ültünk. Tristan nagyon feszült volt. Csöndben voltunk. Sajnáltam és haragudtam rá egyszerre, mégis legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna. Kezeit térdén nyugtatta. Még mindig nem szóltunk. Kezemet az övére helyeztem bíztatásként. Ekkor felpillantott rám. Tekintetünk egybeforrt, majd szétmosódott, mikor kezem alól kihúzta sajátját. Egy kicsit megijedtem. Fogalmam sem volt, hogy most mire vár vagy miért csinálja ezt.

- Mondd miért csinálod ezt? - kérdezte halkan. Száját alig nyitotta, a hangok mégis tovább jutottak fülemnél is tovább a szívembe.

- Mit tettem ellened? - remegett meg hangom, s szemeimen éreztem, hogy bekönnyeztem.

- Az őrületbe kergetsz. Egyszer esélyt adsz kettőnkre, de közben belül végig elutasítod. Helytelennek találod azt, hogy együtt legyünk mert így szoktad meg. Berögződött neked ez a dolog kettőnk között, de ez könnyedén átalakulhatott volna, csak te nem akartad, bármennyire is mondtad ki nem úgy érezted  valójában, még ha nem is vallod be magadnak. A sok veszekedés, vita a semmiért volt Cherry. Az összeset csak összekreáltad magadnak...Nem bírtam tovább nézni ezt, ezért mondtam, hogy hagyjuk amibe te könnyedén bele is egyeztél. Te vagy az aki képtelen magának is elmondani a saját érzéseit és nem pedig én. Vedd észre, hogy mit csinálsz és döntsd el mit akarsz, mert ahogy olvastad én kockáztatnék érted. Kockáztatnék értünk. - dőltek ki belőle a szavak. Minden egyes betű után ráébresztett arra, hogy valójában mennyire igaza is van mindenben. Fájt ezt magamnak bevallanom, de az igazság az fáj. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen lehet úgy nézni rá mint a pasimra, mivel a kapcsolatunk alatt, egyedül ő volt az aki változtatott a velem való viselkedésén. Valójában tényleg lehetséges, hogy ez berögzült nálam, de nem tehettem róla. Talán tényleg, tudnék érezni iránta valamit, de nem tehetem megint próbára ezt a kapcsolatot. Nem biztos, hogy túlélné, bármennyire is erős.

Csak gondolkodtam azon amit mondott. Egyenlőre nem voltam olyan állapotban, hogy válaszolni tudjak mindezekre. Szemeim újra övéire találtak. Most olyan milyen néztünk egymás szemébe mint még soha. Megláttam benne, minden fájdalmat, félelmet és dühöt. Lassan közelebb húzott magához, majd egyszerűen ölébe ültetett, de szembe vele, így lábaim a pad hátoldalán lógtak, dereka körül. Arcom kipirult, bár ezelőtt is tett már ilyen mozdulatokat felém, most mégis zavarba hozott vele. Ujjaival végigsimított arcomon, majd újra szemembe nézett. Résnyire nyitotta a szemmel láthatóan puha és rózsaszín ajkait. Még soha nem tapasztalt érzés kapott el. Kezeit csípőmre vezette, majd összetapasztotta ajkainkat. Soha nem éreztem még ilyet a csókunknál sem.

Kezeimmel hajába túrtam, de egyáltalán nem szerettem volna, hogy véget érjen. Többet akartam. Egyik kezét végighúzta gerincemen majd fenekembe markolt. végül levegő hiányában váltak el ajkaink. Magához vont és arcomat a vállába fúrtam. Édes illata csapta meg orromat, melyet még sosem éreztem ilyen finomnak. Mintha egy teljesen új nézőpontra dobott volna ki. Akaratlanul is lecsukódtak szemeim és ölében leltem álomra.

Prológus

2011.05.11.

Idegesen túrtam hajamba mindkét kezemmel. Nem bírtam tovább ezt hallgatni és már figyelni is képtelen voltam rá. 

- Ezt én nem hallgatom tovább! - indultam a szobám felé és magamra csaptam az ajtót.  Ágyamba vetődtem, majd magamhoz vettem egyiket az ágyamon heverő díszpárnák közül, és hosszasan üvöltöttem bele. 

Minden egyes alkalommal, hogy összeveszünk, ( ami mostanában elég gyakran előfordul ) az lesz a vége, hogy egyikünk bezárkózik valahova. Nem normális, hogy nem tudjuk normális ember módjára megbeszélni a dolgokat. Nem is értem, hogyan is gondoltuk ezt az egészet. Ő kiskorom óta a támaszom. A legjobb barátom. Ő volt a féltő és védelmező bátyám, aki megtanított, hogy higgyek még ha lehetetlennek tűnik és küzdjek még ha elérhetetlennek is tűnik a cél. Mikor kellett dühös volt, megszidott, ha kifordultam magamból, Ő rángatott vissza a földre és ezt soha az életben nem fogom elfelejteni. Lassan kezdek beletörődni abba, hogy ő igenis több mint a barátom. Többet jelent nekem mint bárki más ezen az egész kibaszott világon és ha akarja, ha nem én élete végéig zaklatni fogom. Most, hogy kockára tettük barátságunk és komoly kapcsolatba vagyunk minden második napot üvöltözéssel, veszekedéssel, civakodással és sértődésekkel töltünk. Elképesztően szeretem őt, de mindketten tudjuk, hogy nem vagyunk biztosak az érzéseinkben. Ez a feltétlen szeretet nem biztos, hogy a szerelmet leplezi. Azt mondtuk megpróbáljuk és így is lett, de én most visszaszeretném kapni a barátomat, akit 3 éves koromban szomszédomként ismertem meg.

- Bejöhetek? - törte meg gondolataimat Tristan.

- Gyere. - ütögettem meg magam mellett az ágyat, ahova feszengve helyet is foglalt. Felültem mellé.

- Szóval... - sóhajtott színpadiasan. - Tudom azt mondtuk, hogy megpróbáljuk ezt a kapcsolat dolgot, de nem tudom te, hogy állsz ezzel, mert én napok óta csak azt látom, hogy folyton bántom és egyre jobban csak elvesztem...

- Az egyik legfontosabb embert az életemben. - vágtam bele mondatába, hogy tudja én is teljesen együtt érzek vele.

- Akkor. - kereste meg végre tekintetemet.

- Akkor... - húztam tovább, mivel fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom vagy tennem.

- Leszel az exem? - villantott felém egy halvány mosolyt barátom. Megforgattam szemeimet.

- Ez volt a legbénább szakítás amit valaha átéltem. - nevettem fel gúnyosan. 

- Hát azért az "SMS-be kidobom az első barátom" még mindig a lista tetején áll. - nézett rám vigyorogva.

- Ezzel örökké cukkolni fogsz igaz? 14 voltam, az istenért. - magyaráztam ki magam, de Tristan csak felnevetett. Őszintén mosolyodtam el, mert rájöttem, ennyi kellett ahhoz, hogy visszatérjünk a rendes kerékvágásba.

- Mit mosolyogsz hájfej? - dobott át abban a pillanatban a hátán és elindult velem kifele. Már meg sem lepődök az ilyen mozdulatain. Mikor ő 13 évesen létraként nőtt le engem kb. 20 cm-vel én megmaradtam 156 centiméter. A vicces az, hogy többet nem is fogok nőni. A nagymamámtól örököltem ezt a testalkatot.

- Na, akkor  most csinálhatsz nekem valami finom vacsorát. - tett le a konyhában. 

- Az idegeimre mész. - boxoltam a vállába, mire egy gyors mozdulattal fenekemre csapott. 

- Arra gondoltam most vacsorára is ehetnénk palacsintát. - ült le az asztalhoz és a terítő szélével kezdett játszadozni.

- Ki gondolta volna Tristan Evans vacsorára is palacsintát kér. Azta! Tristan reggelire palacsinta, ebédre palacsinta és vacsorára palacsinta. És ha napközbe megéhezel palacsinta. - vettem elő egy serpenyőt, majd gúnyos mosolyra húztam a számat.

- Miért baj ha szeretem a palacsintát? - rántotta meg vállát, majd arcára nevetséges arckifejezés ült ki.

- Ne vágj ilyen elkeseredett képet! - szedtem ki hűtőnkből a hozzávalókat. Mozdulataimat kerek szemekkel figyelte mint mindig. 

- Sziasztok! - hallottam meg lakótársunk hangját az ajtóból. Fekete gitártokjával a kezében jelent meg a konyhában, majd miután lepakolt, csatlakozott az éhes fiúhoz és asztalhoz ült. Minden péntek este ugyanakkor ér haza. Egy percet sem késik egyik nap se. Már három hete így megy. Ő nem csak a lakótársunk a barátunk is így jól tudom, hogy egy közeli klubba jár zenélni egy barátjával, de még egyszer se mutatott be neki. Végignéztem rajta és elgondolkodtatott az, hogyan is zenélhetnek. Mindig is érdekelt a zene. Különösebben nem értettem hozzá, de Tristan máig is eljár dobolni és James is gitározik a mindennapjaiban. Szeretem őt hallgatni. Jól játszik.

- A változatosság kedvéért palacsinta? - pillantott rám egy féloldalas mosollyal. Aprót bólintottam, majd visszatértem a sütögetéshez.

- Milyen volt a mai fellépés? - kérdeztem, de szemeimet a tűzhelynek szenteltem mindvégig. 

- Nem túl jó. Elterveztük a számainkat, gyakoroltunk, találtunk egy helyet ami közel van és játszhatunk ott akár csak fél órát, de játszhatunk viszont, nem fog beindulni a karrierünk attól, hogy kiállunk a színpadra 0 tapasztalattal mindkettőnk kezében egy gitárral és még egy mikrofonnal...ehhez csoda kellene. Szerezni kellene még egy pár tagot...Bár eddig nem gondolkodtunk ebbe most viszont végigbeszéltük a dolgokat. - hadarta végig. Lekapcsoltam a gázt, majd a fiúk elé raktam a tál palacsintát.

- Tristan lehetne a harmadik tag. - vetettem fel az egyáltalán nem végiggondolt ötletemet.

- Mivan? - kérdezett vissza teli szájjal a szőkeség. 

- Te tökéletesen tudsz dobolni nem? Miért is ne próbálnátok meg? - rántottam meg a vállam. Jamesen látszott, hogy nagyon elgondolkodott azon amit mondtam. Tekintetét Tristanre szegezte.

- Szerintem király lenne. - mondta végül egy széles mosollyal a száján.

- De nincs dobszerkóm és oké, hogy tudok, de nem vagyok egy profi vagy ilyesmi. - mondta ki őszintén. Ő nem lelkesedet annyira az ötletért mint James, de ellenére se volt ezt láttam rajta.

- A dobszerkót a hely tudja biztosítani. - vigyorgott, majd a telefonjában kezdett pötyögni valamit. Én szótlanul elhagytam a helységet, majd a nappaliba foglaltam helyet. Még a fél fülemmel hallottam halk szóváltásukat a konyhából.
- Megint összevesztetek vagy mi? - vonta kérdőre James.
- Erről szó sincs. Vagyis de, összevesztünk. - a gitáros fiú unott sóhajt engedett ki. - Viszont ezután a civakodás után végre beláttam, hogy nincs értelme ennek, mivel jelenleg ő a legfontosabb ember az életembe és mivel nem szeretném elveszteni... - tartott egy kis szünetet. Szavai szíven ütöttek, bár én is ugyanígy voltam ezzel. - Visszatértünk a régi Cherry és Tristan kapcsolatba. - nyomta meg az "és" szócskát.
Nem hallgatóztam tovább. Pokrócomba burkolóztam és bekapcsoltam a tv-t. Egy ideig kapcsolgattam a csatornák között, de aztán elnyomott az álom.